Farkas

Szuper.

Húsvét -> vidék. Ha megyek, a családommal tölthetem az ünnepet, meg sok zöldséggel, sonkával, tojással, gyerekzsivajjal, andsoon. De garantáltan nem tanulok. Április végére 5 beadandó kell, és 6 vizsgám lesz. Ha nem megyek, tölthetem egyedül, az üres házban a vasárnap-hétfőt, és ez már tavaly sem tetszett. AZONBAN így a szombat estém lehet S-é - ami, tekintve, hogy hét közben kevés időt tudunk együtt tölteni, igencsak nyom a latba, nála is, nálam is. Namostakkor??? Grrrrrr...

S kíváncsiskodott a blog után. Kegyetlen kis dög voltam, és mondtam, hogy annak is eljön az ideje, amúgy meg, minden szükséges infója megvan, hogy megtalálja... elvégre ha valaki, ő ért a cybervilághoz, nemde? :P

Hm.
Van egy srác, akivel még nagyonnagyon régen ébredtünk rá, hogy mennyire vonzzuk egymást. Kevés ember van, akit ennyire, és kölcsönösen. És most csak a testiségről beszélek, semmi többről. Akkor nem mentem bele, bele tudtam volna szeretni. Azóta megtanultam ezeket a dolgokat kezelni. Mindig váltottuk egymást, hol neki volt párja, hol nekem. Másodszorra játssza el azt, hogy akkor lesz egyedülálló, amikor épp hogy új kapcsolatba "kezdek". Mindig pár héten múlik minden.

És az a legjobb, hogy ezt most nem bánom. Megláttam azt a megváltozott családi állapotot, egy finom félmosollyal nyugtáztam, hogy "ééééés már megint", aztán arra gondoltam, hogy mennyire jó is nekem most, vizsgák, meg meló, meg bőrönd ide vagy oda, megtaláltam azt, akit oly rég óta keresek,azt hiszem... :$
És ráadásul ő talált meg engem.

Nem cserélném el ezt és ŐT millió varázslatos éjszakára sem. És aki tudja, milyen nimfomán is tudok én lenni, az ért most engem. És azt, hogy mit is kezdek érezni, gondolni... bár még mindig félek, még mindig nem merem átadni magam a dolognak, és neki teljesen.

Nos, újfent viszlát, Farkas.

Tavasz

Jajj szétrobbanok.

Tavasz van, és bennem kegyetlenül dörömböl a ritmus, ha körülöttem tombol a szél, ha kilépek az ajtón, és ha süt a nap ragyogón, ha sötét éjjel van, megannyi világló csillaggal, én csak ezt érzem; ezt a kéjes őrületet, ami minden egyes tavasszal megtámad, és én minden egyes tavasszal tudom, hogy jönni fog, de mégis; nem tudok védekezni, beengedem ezt az érzés- és vágydömpinget, ömlesztve, és majd' belefulladok, beleőrülök, megőrülök...

És most, hogy egy új ember, egy új lélek, egy új érzés, új íz, új hang... kegyetlenebb ez így, édes, és gyilkos, megkattanok...

Szűkölni fogok ma éjjel.

Egyedül.

Tények

Tények

Nnnnna.

Valaha, évekkel ezelőtt, volt egy kislány.
Szemüveges, félős teremtés, önbizalom-hiányos, aki akkor beszélt, ha kérdezték, és minden tekintetben pesszimista volt.
Tegnap valaki azt mondta róla; "mindig mindenen mosolyogsz, mindig mindenen nevetsz"... Abban a pillanatban azt hiszem, végleg berúgtam azt a kislányt egy mély gödörbe, ahonnan nem tud kimászni. Ez talán most nagyon durván hangzik. Örökké itt marad bennem, de a pesszimizmusából nem kérek többet. Totttál felesleges.

Tegnap S és Alice kézen fogva felsétált a Halászbástyához, majd a Hősök terére,  megnézték a Vajdahunyad várát, nagyokat nevetve, arcukba tépett a szél, a nap ragyogott, megnéztek minden kiskölyköt, megakadt a szemük minden szépen, mosolyogva figyelték a focistákat, élvezték a tavasz minden ízét.

Tegnap kiborult az a bizonyos bőrönd; fel kellett emelni, és súlyából ítélve bárki rájött volna, hogy nehezebb a kelleténél. Így hát felnyitottam, és lélegzetvisszafojtva vártam, mi lesz a reakció. Nem kellett csalódnom. Csak nézett rám a nagy, lehetetlen-kék szemeivel, és nem értette, mitől tartottam. Azt hiszem, rég nem esett le ekkora kő a szívemről.

Ettől nem lesz a helyzet másabb, vagy könnyebb. De az, hogy tudja, mégis jó; nem érzem már, hogy becsapnám, hogy van még valami, ami a teljes őszinteség útjába állna, és hogy ezért nem tudom teljesen elengedni magam.
Ez utóbbi még hátra van.
De már nem kell sok.

Túlságosan hasonlítunk egymásra. Tény.
Túlságosan új nekem. Tény.
Túlságosan felkavar. Tény.

Egyetlen hajszál, és végleg, menthetetlenül belebolondulok, és nem lesz megállás. Tény.

Eszméletlenül boldogok lehetnénk.Tény.

Nem vagyok hozzászokva az ilyen jellegű tényekhez.
Ez is tény

Nem adom :)

Nemadomnemadomnemadom a hétvégémet:)))))
Nem csináltam semmit, amit kellett volna, de... mégis őrült jó volt.
Szakad a hó, süt a nap, üvölt a szél, nekem van egy tündéri párom, az élet még így is szép, hogy ezer szarral kell megküzdeni, hjaj...

Más is hallotta, hogy 17 fok lesz a hétvégén...? ;)

Régi kommentek:


1.  lullaby (Válasz erre)
2010. 03. 18. 19:28
sziaaaa!!nem akarok arcoskodni, de Barcelonában folyamatosan 17 fok volt:))) tudom rohadjak meg :D
de mit olvasok én itt???van egy "tündéri" párod?

2.  Alice (Válasz erre)
2010. 03. 19. 7:16
De van ám! :P
és most már itt is 17 fok van, bi-bi-beeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee! :D:D:D

3.  lullaby (Válasz erre)
2010. 03. 19. 13:16
asszem ideje egy hosszú msn beszélgetésnek kedves Alice :))

Mozimatiné

Abban a bőröndben több minden van, mint hittem. :S
Megnéztem az UP-ot.

http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=101695

Ajánlom. Nálam 8 a 10es skálán.
Most jön a Hercegnő. Keira Knithley játéka tán eltereli a figyelmem. Bááááár...kosztümös dráma. Kell ez nekem??? XD :S

Filmeket nézek, mert úgy talán kevésbé gondolkodok.
Életem leghosszabb hétvégéje áll előttem.
Soha nem vártam még ennyire a vasárnap estét.
Soha nem vártam még kevésbé a vasárnap estét.

VALAKI KÉRI A HÉTVÉGÉMET??? XD :S
Áááááááááá!

Megkattanok.

Megnyílni

Megnyílni

Miért sírok én mostanában olyan sokat?!?

Életemben először megtapasztalom, milyen is az; hosszú idő után kinyitni egy berozsdásodott kaput. Kurva nehéz. És félsz, hogy mit is találsz majd mögötte, of course.

Nagyon sokáig nyitott könyv voltam az egész világnak.
Jó volt nekem úgy. Nagyon jó.
De aztán jött fél év, eddig nem éreztem, csak egy szempillantásnak.
Most érzem hihetetlen terhét.
Cseszett nagy súlyát.
Baromi nehéz.

És láss csodát; berozsdásodott az a szééép, nagy kapu.
Vagy a fene tudja, mi van vele...

Ragyogni

Ragyogni

Nem fogom fel, amit olvasok.
Pedig Dan Brown Elveszett jelkép-e nem utolsó olvasmány.
Nézem a plafont, és Manson dühöngő ordítása, kéjnyögései , és ijesztően nyugodt dúdolása most valahogy furcsán jól esnek, eszembe juttatják az idei VOLT Fesztivált, azt, hogy mennyire boldog voltam, nyár volt, és minden probléma ijesztően, kegyetlenül, alice-esen megoldható, elvágható volt...

De ugyanez a helyzet a Brooklyn Bounce-szal is.

Régi, problémák nélküli, általános iskolai éveket idéz, amikor az ember életében minden olyan rendezett, előre rendberakott volt, mintha az út, amelyen lépkedtem, előre ki lett volna kövezve, és nem én alakítottam volna azzal, hogy rálépek...

Legyen már tavasz
Süssön már a nap
Kezdek kifogyni az utolsó energiatartalékaimból
Ilyenkor pillanatról pillanatra változom
És olyan nehezen hiszek a pozitív dolgokban.

De nyugi, ez nem tart sokáig.
Tavasztól egészen februárig rendben vagyok.

Nyáron pedig...
Nyáron ragyogok.

Ragyogni akarok.
RAGYOGNI AKAROK.

Khm.

Khm.

Kiszedte belőlem valahogy msnen.
Hogy igen, majd szétszakad a mellkasom, úgy dörömböl a szívem újabban, amint meglátom... hogy amint eszembe jut, elvigyorodok... :D :D :D Kb. pont így. :D
Nem így terveztem, holmi bőröndökről nem lehet msn-en beszélni... *-)

De bízunk a legjobbakban.
És most el kell szívnom az utolsó szál cigimet...

Bőrönd

Nos, Alice úgy döntött, azt a néhány dolgot, amit nincs ideje kivenni a bőröndből, megmutatja a Kékszeműnek.
Nincs más választása.
Azt' ha tetszik neki, megnézik,  mi van a nyúl üregében. Ha nem, még talán visszafordíthatóak azok a bizonyos érzelmek.
Ha mégsem? Benne van a pakliban. Alice már úgyis túlságosan hozzászokott, hogy mindent megkap, ami akar. Ráfér a megleckéztetés.

Valamennyire hiszek a Predesztinációban, meg a Sorsban...
Mostanság néha azon kapom magam, hogy Istenhez beszélek.

Régebbi kommentek:


1.  lullaby (Válasz erre)
2010. 03. 09. 19:03
akkor belevágsz.helyes. a nyúl ürege mély és a legcsábítóbb valami a világon...

2.  Alice (Válasz erre)
2010. 03. 10. 1:09
Nos, Lullaby, azt kell mondjam, hogy hajjaj... :D :D :D

A nyúl ürege

Alice csak sétált a békásmegyeri kihalt HÉV-megállóban. Undorító hideg volt, a szél tépett, az ő agyában ide-oda cikázott ezer gondolat, fülében ordított az Alkonyat zenéje, a lehető legszomorúbb, leggyönyörűbb, legjobb választás volt ez... Szívettépő, de neki már mindegy volt. Az a piciszív már megszakadófélben, a kérdés már igazából nem volt kérdés, és mégis... Ahogy sétált előre, kongóan koppantak cipősarkai. Piros oszlopok, rajtuk zöld kukák, katonás rendben. Végeláthatatlanul. Az utolsók belevesztek a hajnali sötétségbe. Olyan megrendíthetetlen, tönkretehetetlen, megmásíthatatlan szabályosságot sugároztak, hogy Alice legszívesebben szétrúgta volna mindet. Pont olyanok voltak, mint az ő jelenlegi helyzete; el kellett fogadnia, meg kellett értenie valamit, ami oly távol állt tőle... Fejet kellett hajtania valami előtt, amivel nem értett egyet. Ez nem kompromisszum kérdése volt. Ez arról szólt, hogy beleugrik-e a nyúl üregébe, így, hogy nem tud semmit, hogy nem is ígérhet semmit, nincs garancia, lehet, hogy nem nyer semmit, sem ő, sem a Kékszemű, de veszíteni sokat lehet... 

A nyúl ürege túl mély volt.

Alice nem ugrott.

Látta a Fényt a Fiú szemében.

Érezte abban, ahogy hozzáért.

Ott ült mellette, szorosan. Kézzel fogható volt az összetartozás.

A meglepetés, amit napokkal előre beharangozott, és amitől Alice tartott is kicsit; "Alice in Wonderland", 3D. A kékszeműnek fogalma sem volt róla, hogy ennél jobb ötlete aligha lehetett volna...

Később félórás sétát tettek.

Első alkalommal töltöttek el órákat együtt józanul - persze az iroda falain kívül.

Minden olyan csodálatos volt.

Az illata, az összhang, mi kettejük között lebegett áttetsző, leheletnyi selyemként, mely biztosabb és erősebb mindennél.

Alice érezte, ahogy kúszik fel torkán a felemás érzés, a felismerés; mennyi mindent jelent neki ez a Fiú. Maga előtt látta a boldogságot, amiben része lehet. Maga előtt látta a múltkori msn beszélgetés-t - ahol a Kékszemű leírta; tisztában van vele, hogy 2-3hét nem elég arra, hogy Alice döntést hozzon - és belül végtelenül boldog volt, mert már tudta a választ, csak még nem volt ereje meghozni a döntést, még volt pár dolog, amit el kellett rendeznie, ha úgy tetszik, a bőröndből még ki kellett venni pár holmit, mielőtt behúzza rajta a cipzárt, és vonatra száll vele. Ragyogott belül. Mert tudta már, mi fog történni, tudta már, hogy jól alakulnak a dolgok, hogy minden rendben van...

Aztán valahogy olyan gyorsan történt minden.

Alice azt mondta:

- "Utálni fogsz, de ma éjjel sem alszom Nálad." A Fiú arckifejezése megváltozott. Egy pillanat törtrésze alatt. Ivott még egy kortyot a sörből, majd folytott hangon ennyit mondott:

- "Menjünk". 

Elindultak, és az arcán keserűséggel vegyes csalódottság, cinizmus tükröződött. Hogy valóban így érzett-e... Nála ezt mindig nehéz volt eldönteni.

Alice azt akarta, hogy értse, így kimondta azt a mondatot, amely ostobán kongott, ahogy átszelte a kegyetlen hideget;

- " Én... szeretkezni szeretnék Veled." A Fiú megállt, ránézett, egy oszlopnak támaszkodott, és beszélni kezdett.

Arról, hogy ő is, hogy ha nem így lenne, nem itt tartanának, arról, hogy ő már nem tud többet tenni, hogy nem tud tovább várni...Alice ránézett.

-"A szikra megvan. De ez még kevés. Nekem ez a tempó túl...gyors." 

- "Nekem pedig túl lassú." - Erre csak halk szisszenés, és megszokott, elnéző, mindent eltakaró, lefegyverző mosolya volt a válasz. Ott és akkor megértette, hogy nincs több idő. Dermesztő volt, amikor a Kékszemű azt mondta, azt érzi: ez már nem idő kérdése, hanem valami másé, de  nem tudja, mi az... És az ilyenekkel csak mind jobban erősítette a lányban a tudatot; nekik kettejüknek szükségük van egymásra.

Tovább mentek.

Alice vett egy nagy levegőt.

És kért.

Olyat tett, amilyet SOHA nem szokott; kért.

Időt kért, esélyt, még egy találkozót, csak egy hetet - ó, ha a másik tudná, mennyi teendő van még azzal a bőrönddel... Miért nem lehetett ezt szépen, finoman, lassan egymásba bolondulva, mindent a helyéra rakva? Azért nem, mert Alice-nek ott kezdődik el a kapcsolat, ahol már kevés a meglepetés; ha már ismeri a másikat, majdnem teljes egészében. A Kékszeműnek ott ér véget. Számára a megismerés, a feltérképezés, mind a kapcsolat része. Ha már nincs újdonság, nincs miről beszélni.

Ő csak egyszerűen kért, de a szíve kuncsorgott, a szemében dühödt könnyek próbáltak felszínre törni, úgy nézett a Fiúra, aki nem értette, mit akar még átgondolni, mire kell még idő, mi az, ami itt még kérdéses... Végül igent mondott, mert érez, amit érez, - és ennek a megfogalmazására Alice még adott pillanatban sem vállalkozott - és annyit mondott csupán:

- "Majd Te jelentkezz. De ha a hétvégéig nem teszed, ne tedd soha többé."

Alice a cipője orrát nézte, félt, ha felnéz... Ekkor a Kékszemű közelebb lépett, és homlokon csókolta. Soha előtte nem tett ilyet. Beleborzongott. Szerette volna megölelni, magához húzni, szorítani, érezni... De nem tette. Csak állt ott, míg a Fiú útnak nem eresztette még egy homlokpuszival. Azon nyomban ráfordult a zebrára, nyílegyenesen elindult, szájához kapta a kezét, és zokogni kezdett.

Van ám neki is egy nagy hibája, nehezen bízik egy bizonyos szinten túl. És most ez okozza a vesztét.

4.40-kor, 30 perces fagyoskodás után megjött a HÉV, ő felszállt, és mikor leszállt, az első csendes és kihalt utcában lekuporodott az egyik ház falához. Érezte a feszültséget, ami benne tombolt, amit nem lehetett visszatartani a saját házkapujáig... A kutyák ugatása, a szél sivítása, a kakasok kukorékolása elnyomta az elcsukló hangot.

Alice mintha nem ide tartozna. 

Valahogy fél a nyúl üregétől is, de ez a világ sem neki való. 

Márpedig döntenie

Kell.

Sun is shining

Ma még süt a Nap.
Használjuk ki... én azt mondom. :)

Élet-morzsa:
"Ha Neked az kell, hogy ismerj, mint a tenyered, akkor nagy bajban vagyok, neked pedig nagyon nehéz dolgod lesz."

A Lelkem nem szereti, ha kiismerik.
Elég nagy falatnak tűnik, elég nagy őrültségnek ez az egész történet, ahhoz, hogy bevállaljam... *-) XD

PS:
Tegnap ittam bloody maryt.
Megkérdezte a mixer, hogy mennyire legyen fűszeres.
Mondtam, hogy közepesen.

Csak egy kicsit marta le a torkom...
Legközelebb extragyengét kérek, hátha az iható lesz... XD

Régebbi kommentek:


1.  lullaby (Válasz erre)
2010. 03. 03. 11:42
www.youtube.com/watch?v=s7K0Dp2M2fE
mindenkinek kell egy Bob Marley ;)(ahogy az exem mondta,,)
This is my message to you!!

2.  Alice (Válasz erre)
2010. 03. 04. 21:49
oh, ez kellett!
thx:)))