Eat, pray, love

Elizabeth Gilbert Eat,Pray, Love (Ízek,imák,szerelmek) című könyvét olvasom. A nővérem azzal a bejelentéssel hagyta ott nekem, hogy a csajnak szörnyű a stílusa, és ő nem jutott tovább pár 10 oldalnál. Azon a napon, amikor az utcsó 5 vizsgámat megcsináltam, bedőltem a kádba, és olvasni vágytam – valamit, aminek nincs köze rendszerekhez, művelődéshez, gazdasághoz… - és ez a könyv akadt a kezembe. Félve kezdtem el, de azt kell mondanom, kicsit más a véleményem. A csajnak van egy „ki, ha én nem” stílusa, ami először valóban visszatetsző, hiszen nem arra vágyunk, hogy szabadidőnkben egy unszimpatikus, egoista ember okoskodásával tömjük az agyunkat. De ha továbbolvasunk, rájövünk, hogy miért is olyan ő, amilyen, illetve, ha átgondoljuk, hogy számot vet az életével, és rájön, hogy mennyi mindent elcseszett ebben a „ki, ha én nem” életében, akkor máris más a gyerek fekvése. Tehát a konklúziók levonása után lejjebb csúsztam a fürdőhabban, és továbblapoztam. Adtam a missnek egy esélyt. És azt kell mondjam, jól tettem. Ha el tudjuk fogadni ezt az érdekes, a magyar irodalomtól elég távol álló stílust, ahol egy karrierista amcsi csaj nyüszög, hogy elb*szta az életét, akkor továbbolvasunk, és ha megtesszük, akkor rájövünk, hogy nem is annyira karrierista, csak az próbált lenni. És nem is annyira műmájer ezoterikus bölcselkedő sznob, mint amennyire annak tűnik – igazából nem tudja, hogy mit keres, de tudja, hogy keresi, rájött, hogy van egy hiányzó láncszem, amit meg kell keresnie. Szerintem, ha már tudod, hogy valami hiányzik, hogy valamit nem jól csinálsz, jó úton vagy, ez az első lépés, hogy megoldd a megoldhatatlannak tűnőt.

Hihetetlen jó a humora, nagyon szépen ír, jók a hasonlatai, borzasztóan klasszul le tud festeni hangulatokat, helyeket; lelki-agyi kalandtúra ez az olvasónak – keresztül-kasul a világon.

És még valami. Az író az egyetlen személy ezen a világon, akivel valaha kapcsolatba kerültem, és úgy kezeli Istent, és a vallást, mint én. Nem dogmaként él meg, hanem megkeresi a saját istenét, azt a bizonyos belső, apró csillagot… amihez/akihez beszélünk alkalom adtán, és választ is kapunk tőle…

Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom. J

 PS: a filmet még nem láttam, arról egyelőre nem tudok nyilatkozni..