Véleménynyilvánítás

Eljutottam arra a szintre, hogy legszívesebb bemennék a feletteseim egyik megbeszélésre, és az asztalra hánynék. No nem azért, csak véleménynyilvánításként.

No nem azért, csak ők is egyfolytában ezt csinálják; a képmutatás fellegvárát építették meg - minden emberrel szemben, velem szemben, és egymással szemben. Egészségükre. Undorító. Tényleg hánynom kell.

Úgyhogy megyek, és megtanulom Elizabeth Gilberttől, hogy is kell az ilyesmit figyelmen kívül hagyni. :)
Érdekes ez a hindu vallás, ahogy átjött nekem; ne önmagaddal, ne az egóddal foglalkozz, hanem Istennel, aki benned lakik, összeforrt veled, te az ő segítségével élsz, ő a te segítségeddel érez, él. Neked tested van, neki lelke. (Illetve, ő a lélek maga...) (Na nesze, még egy szimbiózis.) De ha Isten velem van egyfolytában, önmagammal is foglalkozom, mikor vele foglalkozom. És a hinduk istene azt mondja; úgy vagy jó, ahogy vagy, abból a valakiből faragj embert, akivé téged teremtett. No hiszen. nehéz lenne megvalósítanom, ha akarnám, azt   hiszem. Amolyan ördögi körnek tűnik ez.
De nyilván nem lehet megfogni azt a valamit néhány oldal életrajzi regény alapján, ami a vallás alapja, és ami szavakba elméletileg nem önthető...