Cipzár

Napsugarak cirógatására ébredni minden reggel. Olyan jó lenne egyedül lenni újra a fejemben. Nem érezni semmit senki ellen, vagy iránt. Olyan vagyok, mint az a vörös csaj a szerencsétlen neutrogena reklámban anno, amikor a nagy hidegben szét tudta cipzározni a lábát, no meg össze, hogy milyen fasza is a svéd formulás krém...no, most én is ilyen sérülékeny vagyok, és sodorható. Remek. Valaki cipzározzon össze, legyen kedves, mert meg kéne védeni magam. Köcce.

Ez a szám meg kicsinál, annyira jó.

Holnap jobb lesz

Alice csak sétált felfelé.  Hűvös szélben, becsiccsentve. Vitte a lába. Becsukott szemmel is hazatalálna.  Gyilkos gondolatokkal a fejében. Őszintékkel. Frankón megmondóssal. De aztán hazaértem,és elnyomtam őket. Holnap jobb lesz.

Régebbi kommentek:


2012. 07. 31. 0:12
Valami hasonlót írtam én is... Mondjuk posztolni nem posztoltam már... Majd holnap jobb lesz...

2.  Alice (Válasz erre)
2012. 07. 31. 6:42
Hm. Pont tegnap néztem, hogy kb 2 éve már, hogy olvassuk egymást... Tudod, ha nem lennének nehéz időszakok, nem tudnánk értékelni azokat, amikor minden megy magától.:) És reggel van, s tényleg jobb :D

3.  eroticlife (Válasz erre)
2012. 08. 03. 13:19
Két éve? Hmmm... Hát, erre nem mondok semmit :)

Ezzel viszont nem feltétlenül értek egyet. Úgy értem persze, vannak jobb és rosszabb pillanatok, de szerintem a rosszabb pillanatoknak sem kellene szükségszerűen ennyire rossznak lenniük... Vannak napok, amikor annyira nem jó semmi, és vannak eleve negatív dolgok, ami melóból, vagy az élet más dolgaiból állnak. Én azokkal kiegyeznék, nem kell már ennyi szar...

4.  Alice (Válasz erre)
2012. 08. 03. 13:54
na mert? :)
valóban, nem úgy gondoltam, hogy ez a játék határok nélkül...csak, hogy csak akkor tudod, miért jó fent lenni, ha voltál már lent is. Nem mintha én nem szenvednék most, mint kutya viharban...de most már nekem is sok a szar XD

5.  eroticlife (Válasz erre)
2012. 08. 03. 14:10
Azért mert két év, és csak kommentekben kommunikáltunk, ez fura :P

Na akkor érted miről beszélek. Néha kell egy kis negatívum is, de csak úgy finoman, hogy az ember értékelje a jót. De a szaros bakancs a képembe már nem kell...

6.  Alice (Válasz erre)
2012. 08. 03. 14:30
Óvatos duhaj vagyok :P Már akivel, már amikor XD XD XD

Nekem a szaros bakancs segít soxor, hogy elegem legyen, hogy le tudjak rázni magamról olyan dolgokat, amiket mások nem feltétlenül képesek. Senki nem szokott belém rúgni, pedig néha szükségem lenne rá. Oroszlán lennék, vagy mi:D

7.  eroticlife (Válasz erre)
2012. 08. 03. 14:52
Ha óvatos duhaj lennél nem lennél még ilyen szituban sem :)

Nekem nem segít. Én ideges vagyok tőle. Nekem elég az, ha kicsi a szar :D
Amúgy és skorpió vagyok, szóval értem :D

«
8.  Alice (Válasz erre)
2012. 08. 03. 14:57
Oo, akkor pláne óvatosnak kell lennem Veled :D
Ja, és akkor inkább fogalmazzunk úgy, hogy szeretek játszani, de vannak játékszabályaim ;)

9.  eroticlife (Válasz erre)
2012. 08. 03. 15:08
Inkább írjál egy e-mailt :P

Én annyira nem játszok, én egyenes utakon haladok, de ha játszani akarnak velem, akkor nagy játékos tudok lenni:)

10.  Alice (Válasz erre)
2012. 08. 04. 18:36
Így is túlságosan káosz az életem, sikerült jól összekavarnom mindent magam körül. De lehet, szavadon foglak majd, nem felejtem el :)

11.  eroticlife (Válasz erre)
2012. 08. 04. 19:41
:)

Kis hal

Összerakni a képkockákat. Aztán sírni, dühöngeni felettük. Újra összekeverni őket, hátha valami más jön ki a következő alkalommal. De a képlet nem változik.

Ebben a rohadt házban is minden őrá emlékeztet. Fotók, a Hugi spongyabobos hálóingje, a terasz, a zöld fű, apám mosolya, Mum tekintete, sms-eket kell törölni, mert nem férnek el az újabbak, ülök a héven, és újabb könnycseppek gördülnek le. Neki sem könnyebb, az összes kis csetreszemet nézheti kedvére, még nem tudtam őket összepakolni, csak elviharzottam egy sporttáskával, és tudom, hogy neki most ettől még nehezebb. De erőt kell gyűjtenem, hogy vissza tudjak menni oda. Soha nem voltunk ott boldogok.

Próbálom elkergetni az emlékképeket, de nem lehet, idővel úgyis visszatérnek, hát akkor jöjjenek most, jöjjön, aminek jönnie kell, csináljuk végig, szenvedjük át, csak múlna már el, csak ne törne ezer apró darabra a lelkem, mikor rá gondolok, azt pedig muszáj igen gyakran megtennem. Annyiszor végigjártam ezt az utat. Tudom, mit mi követ. Tudom, hogy hagyni kell, hogy ömöljenek a gyönyörű pillanatok valósághű, szinte tapintható álomképei. Az első e-mailje. Az első msn beszélgetés. Az első csók. "Mondd már, hogy menjek a picsáááába." Szállóige lett. A tűz, ami bennünk égett. A sok félelem, és pillangó szárny-hártyavékony, leheletnyi apróságok, tekintetek, mosolyok, gyertyafény, vízipipa-füst,  bloody-mary... annyi minden köt hozzá. Az elmúlt párkapcsolataim, ahogy végük szakadt, egyet kivéve, mind azonnal a múlt gyönyörű, vagy kitörlendő részegységeivé hullottak szét. De most... minden a részem maradt, és érzem, ez örökre így marad. De nem ment. valamiért nem. Erre is rá kell jönni. Hogy miért. De nem megy parancsszóra. És félek. Én, Alice, félek. Félek a jövőtől, nélküle. Nem mintha nem lennék képes mindenre. Ez  baj, azt hiszem. Hogy olyan kurva erős vagyok. Ettől mg idebenn dúl a harc és és vergődöm, mint partra vetett hal, méterekre a víztől. Kis hal, igen kis hal. De tudom, hogy idővel tüdő nő a kopoltyúim helyén, és a víz nem megoldás. És újabb csomó a torokban, sós víz csípi a szemem sarkait, jön az újabb feladat, újabb kör, és menni kell, csinálni kell, élni kell. Fáj.

Régebbi komment:


1.  eroticlife (Válasz erre)
2012. 07. 30. 23:56
Érdekes gondolatok... Egy-kettőt én is írhattam volna...

Napok

nap nap után. rengeteg a munka, de az esték... és bármely pillanat, amikor épp nincs dolgom, és nem foglalom le magam, örökkévalóságnak tűnik, amelybe ezer és ezer gondolat és érzés belefér. könyv könyv után, mosoly nemigen. hosszú lesz, míg újra nevetni tudok - úgy igazán. de ennek is megvan a maga ideje...

...

...

Walked when I shoulda run
Ran when I shoulda walked
And don't I know
And don't I know

Walked when I shoulda run
And I ran when I shoulda walked
And don't I know
And don't I know

You get inside me
Even when you ain't beside me
And I go into hiding
And I know I never leave it alone

'Nother round of if only's
Of all the ways you can know me
How I take time going slowly
All the time that I did on my own

Still I walked when I shoulda run
And I ran when I shoulda walked
And don't I know
And don't I know

Well I walked when I shoulda run
And I ran when I shoulda walked
And don't I know
And don't I know

And your head's in the ocean
Too deep to know where you're going
Hoping time can be frozen
And you'll end up where you really belong

But the days keep on rolling
We live in different moments
And our hurt is unfolding
Everyday that we do and we don't

Still I walked when I shoulda run
And I ran when I shoulda walked
And don't I know
And don't I know

Well I walked when I shoulda run
And I ran when I shoulda walked
And don't I know
And don't I, don't I, don't I know it
No no no no no

Sign for what's been
Sign for one that waits
The line under what's been
The line for what never waits

And the years are collected
I pray that we are regretless
You and I - the connected
You and I and the blood and the bone

Dr. Szandra

"Előre,tudod. Mindig csak előre."

Nem akarom

El akarok menekülni innen.
Szaladni...szaladni...szaladni...messzire. Nagyon messzire.
Hittem ebben. Hogy menni fog. Újra, összeragasztani, néhány kapocs csupán... de az a néhány kapocs nem létezik. Ránézek, és szétrohadok a fájdalomtól. De most nem sírok. Nem tudok. Nem megy. talán akkor könnyebb lenne. De most az se megy. Ránézek, és első gondolatom megölelni őt. Csókolni, mindenét, ahol érem, megnyugodva a tudatban, hogy nem veszítem el. De. De igen. Nem tudok bánni vele. Kaptam egy nagy csodát ajándékba, annak idején ösztönösen éreztem, hogy olyan, mint senki más, kurva nagy érték, mert megért, mert kihunyhatatlanul, mindig égni fog benne a szeretet és a szerelem irántam. Mert elfogad. Engem nem könnyű. Mert velem akar lenni. Mert nem veszekszik. De nem megy, ha beledöglök sem. És a tehetetlenség dühít. Akkor inkább választom újra az űrt, a nagybetűs semmit, ahol egyedül vagyok, mint a kisujjam, de nem rántok magammal senkit abba a rohadt kútba. Nehéz lesz, kurva nehéz, ezután. De nem tehetem vele ezt tovább, ellököm, visszarántom, szeretem, aztán jönnek a hétköznapok, és én újra megbolondulok, nem tudok türelmes lenni vele, és nem értem, miért. Nem értem. Egyszerűen nem. Olyan jó lenne, ha lenne még valaki, aki olyan, mint én, mert tudnám, hogy nem csak én vagyok ilyen szörnyen, rothadón elcseszett. Aki nem képes egy kapcsolatot megtartani, mindig kilépek belőle, megengedem magamnak azt a kurva luxust, hogy elhidegüljek valakitől, aki az élete árán is megmentene, aki annyira szeret, hogy beleőrülök, ha arra gondolok, mit érezhet most, hogy egyedül bolyong valahol, és fáj neki. Én mindig felálltam. Minden kurva helyzetből, felálltam, és miután hagytam időt magamnak nyalogatni a sebeimet, mentem tovább, és megtanultam újra mosolyogni, és örömöt lelni az életben, másokban, a napfényben, a melegben, a hidegben, a munkában, a suliban. Gyűlölöm, hogy ilyen vagyok. Gyűlölöm. Én nem sérülök annyira, mert én továbbra is szeretem őt, mindig lesz helye a szívemben, az agyamban, mindig lesz rá időm, ha beszélgetni akar, mindig ott leszek, ha baj van, ha ölelésre vágyik, ha bármi. Én annyira másként látom a dolgokat. És mielőtt valaki már ordítana, hogy miért nem járok valami agydokihoz, jelentem, járok, illetve felfüggesztettem az államvizsga miatt, de amúgy ez folyamatban van. Így működik ez? Vannak elcseszett emberek, és vannak jól megformáltak, akik jól működnek? Ez túl egyszerű lenne, és nem vagyok hajlandó elmerülni a mocsárban, mert az könnyebb. Küzdök tovább, csak nem tudom, miért, nem tudom, hova vezet ez az út. Azt mondják, aki jó a munkában, a tanulásban, a karrierépítésben, normális a többi emberrel, jó barát, stb., az szar a szerelemben. Óje. Jelentem, igaz. és akkor most? ÉS AKKOR MOST?!? Én nem akarom ezt.

Régebbi kommentek:


1.  eroticlife (Válasz erre)
2012. 07. 21. 9:39
Ezt én is hallottam már. Egy barátom néhány éve egy szitura ezt küldte nekem sms-ben: "Vagy boldog, vagy sikeres lesz az ember. És a legrosszabbul azok járnak akik ennek ellenére mindkettőt hajszolják." Mondjuk én ezzel nem egyezek ki. Azt tudom, ha nem vagy szerelmes, ha nincs meg az a fajta szikra akkor nincs mit tenni...

«
2.  Alice (Válasz erre)
2012. 07. 21. 12:10
Igen ám, én is mindig ezt vallottam, de a szerelem mindig elmúlik egy idő után, ez tény. Az olyanok, mint én, akik örökké a szerelmet és a szenvedélyt hajszolják, végül két macskával öregszenek meg... :/

3.  eroticlife (Válasz erre)
2012. 07. 21. 15:47
Nem hiszem, nem ilyennek tűnsz...

4.  Alice (Válasz erre)
2012. 07. 21. 18:52
hm?

5.  eroticlife (Válasz erre)
2012. 07. 22. 13:42
Nem olyannak tűnsz, akinél attól félnék, hogy a macskáival öregszik meg...

6.  Alice (Válasz erre)
2012. 07. 22. 14:11
Értettem én. Arra gondoltam, milyennek tűnök. Már ha épp nem egy bőgőmasina szarkupac vagyok :D :/

7.  eroticlife (Válasz erre)
2012. 07. 22. 14:34
Na nehogy nekiállj most itten bedepizni :P

8.  Alice (Válasz erre)
2012. 07. 23. 20:01
:'(

9.  borosta (Válasz erre)
2012. 07. 28. 22:23
na azért van olyan, aki mindkettőben sikertelen most. én nekem most nem áll össze semelyik sem. A munka keresés miatti sikertelenség lehúz mindenben.
Hiába túl jó hozzád valaki, ha úgy érzed, hogy hiányzik valami beléd ivódik.

10.  Alice (Válasz erre)
2012. 07. 29. 14:17
Hm. Sajnálom, és drukkolok. Igen, ezek a dolgok egymásra is hatással vannak, tudom én is. (De azért általánosságban igaznak mondják ezt a karrier/szerelem dolgot :D :/)És most már azt is tudom, hogy jó döntést hoztam, csak pokoli nehéz még.

Dr. Csernus

"Ameddig működik a szerelem és a vágy kombinációja, addig a legtöbb embernél a racionalitás eltompul. Annyira szeretnék és vágynak arra, hogy minden jól sikerüljön. Pontosan ezért lehet, hogy bár látja és hallja is az intő jeleket, a nem odaillő mozdulatokat, azt gondolja, hogy ez nem olyan érdekes, vagy nem olyan fontos."

Kösz, ettől most megint sokkal jobb.

Peanutbutter

Ülök a kanapén, fő a zacskós leves - nem, még mindig nem vagyok kuhnyetündér - és mogyoróvajat nyalogatok kanálról. Fasza. Akárcsak az a szerencsétlen Joe Black. No mindegy, ami jó, az jó. Közben odakint zuhog. Úgy kimennék elázni. Hogy kívül is azt érezzem, amit belül. Hogy egyik nap perzsel a nap, máskor pedig ver a jégeső... Egyszerre izzani és megfagyni érdekes és gyönyörű érzés, de nem tarthat örökké. "Minden, aminek kezdete van, véget is ér." Vajon miért törvényszerű...? Vajon mi váltja ki az emberből azt, hogy újabban nehezen hoz meg döntéseket, és ritkán ért egyet önmagával? Ok, rájöttem valamire, de ettől még nem lettem boldogabb. Sokáig azt hittem, Alice a "rossz" énem, szörnyű őszinteségével és nyers modorával, kegyetlen igazságaival és a testi örömöket követelőző énjével. De nem. Sajnos bonyolultabb vagyok, mint reméltem. Alice nem az ördög. Egyszerűen csak egy nő és egy férfi is lélegzik bennem. Érzem, amikor arra a tündéri lányra nézek, és minden annyira más lesz. Rögtön én vagyok a kezdeményező fél. Amikor S-t látom, és a mindennapok szarságai nem húzzák le a vállamat, akkor bújós kislány leszek, aki képes hisztizni egy csomó tipikus csajos baromságon legbelül. Időnként töprengek, hogy mi alakult volna máshogy, ha a lányokat választom akkor, amikor rádöbbentem "kétpólusú" énemre. Továbbra sem hiszem, hogy ez volna a megoldás. De nem tudom, mit tartogat a jövő, és elég merész leszek-e mindennel szembenézni, ami szembejön, akárhogy is alakuljanak a dolgok most. Ennyi. Sokszor parttalan gondolatmenetek cikáznak bennem mostanság.

Lennék a modellje...

Néha úgy lennék Shau modellje...
Tán ha kifognám az aranyhalat, ezt is kívánnám :P

Régebbi kommentek:

1.  eroticlife (Válasz erre)
2012. 07. 18. 9:21
És legalább ilyen cuccban?:D

2.  Alice (Válasz erre)
2012. 07. 18. 9:25
Cifrábban is :P

3.  eroticlife (Válasz erre)
2012. 07. 18. 9:49
Őőő... Hmm:)
Na ezek után jönne a kérdés, hogy nálad mi a cifrább:D

4.  Alice (Válasz erre)
2012. 07. 18. 9:55
Nem gondolom, hogy Neked ezt magyarázni kell :D

5.  eroticlife (Válasz erre)
2012. 07. 18. 18:18
Nem, de kíváncsi vagyok:D

6.  Alice (Válasz erre)
2012. 07. 18. 22:38
Lássuk csak. Valami sexy, de nem k*vás,egyedi és egyszerű. Mondjuk egy passzos ujjatlan top, ami picit hosszabb; sejtet, de nem mutat. Egy szép fehérneművel, és egy extravagáns cipővel. A szárnyat/szarvat/mind a kettőt, illetve ami még kell, Shau úgyis hozzávarázsolná, amitől minden képéről ordít, hogy az övé... :P :)

7.  eroticlife (Válasz erre)
2012. 07. 18. 23:20
High heels?:P

8.  Alice (Válasz erre)
2012. 07. 18. 23:52
Of course :)))

9.  eroticlife (Válasz erre)
2012. 07. 19. 7:52
Cool:)

10.  Alice (Válasz erre)
2012. 07. 19. 11:34
Thx :)

Anya Marina Satelite Heart

"So Pretty, So Smart
Such A Waste Of A Young Heart
Whatta Pitty Whatta Sham
What's The Matter With You Man?

Don't You See What's Wrong Can't You Get It Right?
Outa Mind, And Outa Sight
Call On All Your Girls, Don't Forget The Boys, Put a Lid On All That Noise. 

Im, A Satellite Heart
Lost In The Dark.
Im Spun Out So Far, You Stop I Start, But I'll Be True To You

I Hear Your Living Out Of State Runnin In A Whole New Scene. You Know I Haven't Slept In Weeks, You're The Only Thing I See

Im, A Satellite Heart
Lost In The Dark.
Im Spun Out So Far, You Stop I Start, But I'll Be True To You (x2)"

Ennyi az egész

Hajszálaidon megcsillanó napfény.
Arcodon legördülő könnycsepp.
Cirógató nyári szellő.
Újra minden könnyebb.

Ragyogó kék tekinteted,
Mely körbeölel.
Erős karjaid;
Egy-egy mozdulatod; tested beszél, súg, kér, lök, öl, s néha csak fülel.

Testtartásod;
néhol meg-megremegsz.
Hozzámérnél, de nem teszed, hozzám bújsz, de valójában inkább szétroppantanál;
ennyi ez.

Ébenfekete haj,
a sötétben is érzem illatát,
a lehulló éjben keresem bőröd kesernyésen-édes szagát,
érintésed, leheleted, magamon érzem ujjaid kereső, vagy erős, szorító mozdulatát.

Nehéz veled, s Nélküled.
Így nem akarom, így nem lehet.
Összenőttünk, Te s én,
Zenébe fúlva, Kéjben úszva, egymással hadakozva, mindig azt feledve,

Mi épp nem kell, mi épp hátráltat.
Egyik gödörből a másikba botorkálva,
Újra és újra egy újba esve,
Göröngyös úton, minden ruhát, kételyt, fájdalmat levetve.

Másnap új nap,
És mi újra felöltöztünk,
Kávé a pulton, mosoly az arcon,
Egy-egy megrágott szó, egy elfáradt fájdalom, s belül üvöltünk.

Most más.
Leheletnyi változás.
Bennem, s Benned.
Ami mégis inkább új, egymás felé fordulás.

Kell ez még.
Nem tudom, meddig.
De arcod látni, bőröd érinteni,
Hangot hallani,
Ahogy finoman a fülembe súg,
S néha lelkembe rúg,
De harc ez,
Út fölfelé,
S míg itt vagy, s fogod a kezem,
Együtt küzdünk,
Egy újabb reggelen,
Addig jó ez,
Mert a lélek szavát nem írhatja át az ész,
S miért ennyi könny, ha másképp is lehet…

Ennyi az egész.

Két én

tele félelemmel és reszketéssel.
tele vággyal.
tele kétségekkel.
tele tűzzel.
kérdésekkel.
nehezteléssel.
vérző szívvel.
fájdalommal.
keserűséggel.
mosollyal.
ölelni vágyással.
ölni vágyással.
sértettséggel.
megértéssel.

tele szerelemmel.

Alice és én sose forrunk egybe. mindig két énem lesz. s talán nem is baj.

Választás

Két választásom van.

Hagyok megszakadni két szívet, darabjaira esni, széthullani, megkövesedni, majd újra meggyógyulni, hoszú idő múltán...

Vagy a nehezebbik utat választom, és újrateremtem őket. Már ha a másik szív is úgy akarja...