na most van az, hogy fogalmam sincs, mit fogok írni. csak úgy szar. csak úgy jön. mennyi idő is telt el? meg knben is, valóban arról a két pasiról van szó? nem csak az egyedüllét érzéséről? arról, hogy mennyire egyedül érzem magam, mert mindenki azt hiszi, hogy én jól vagyok, hogy én kerek egész vagyok, hogy szinte tökéletes vagyok, precíz vagyok, rendben vagyok... ez az én hibám, tudom, ezt a képet mutatom kifelé, elvárás, mintát és utat adok és mutatok közel 30 embernek a munkahelyemen... néha akkora teher ez. és visszavonhatatlanul megváltoztatott, megkeményített. és itthon nem vár más, csak a laptopom, meg a kis csetreszeim, a tanulnivalóm és én, saját magam, akivel soxor annyira semmi kedvem együtt lenni. ki kéne ebből lendíteni magam valahogy, de nincs időm sportolni, és nincs energiám szinte semmihez. hülye tél. amikor pár napja elkezdett sütni a nap, mintha kicseréltek volna. csak lenne már tavasz...
és most itt vagyok és tök magányosnak érzem magam. nesze neked. :/
újabb gyöngyszemre akadtam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése