This is the beggining of a beautiful friendship

Ma van a legutálatosabb hónapom utttttttttttttttttttolsóóóóóóóóóó napja, és süt a naaaaaaaaaaaaaaaaap!

Viszlát tél, hellóóóóóóóóóóóóóóó, tavasz :)))))

Vigyorgós szép napot mindenkinek! :)

Fáradt vers

Gyakran gondolok Rád,

Nem tudlak nem megírni.

Ömlenek a szavak;

Megannyi egysíkú, sekélyes gondolat.

Már nincs fájdalom,

Már nincs félelem;

Konstans hiány van,

Úgy fest, ez most lételem.

Két napot adtál.

Két napot őrzök...

Mintha egy élet volna.

Látod?

A szavak sem csilingelnek most,

Az agyam tompa és fáradt,

Szívem rezignált.

De Te élsz.

Nem táplállak, elengedtelek, és Te mégis itt vagy.

Élsz bennem,

És valahol élsz magadban.

Él a tekinteted,

Él az illatod,

Az érintésed,

Az erőd,

Él mindened.

Hittem, hogy elkopik.

Idővel.

Mert azt tudtam, hogy elválasztani,

Erőszakosan,

Magamtól

Nem tudom.

De ragaszkodik,

Finoman ugyan, de nem hagy el.

Mosolyog,

Nem bánt,

S már nem kérdez.

De itt van.

Itt, mikor álomra hajtom a fejem egyedül,

S én megfogadtam, hogy nem menekülök,

De így meg nem tud létezni az ember.

Sejtem,

Hogy én tartlak életben.

De nem szándékosan teszem,

Sőt,

Immár szándékosan nem teszem,

S te mégis itt vagy.

Elmenekültél tőlem,

S pont azóta vagy iszonytatóan közel.

good morning

good morning everybody :)

kicsit szürke az ég... de február utolsó előtti napja van. most még megengedjük neki ;)

addig is, míg a helyzet megváltozik, let's have a gooooooooooood coffeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee :D

szép napot :)

narancsos belga trüffel nyamnyogás közbeni zenehallgatós plafonnézés

szellemi hulla vagyok.

nincs kedvem írni, nincs kedvem olvasni, sem filmet nézni, azonban a gondolatok - lassan ugyan, de finom spagettivé bonyolódva cikáznak bennem.

így aztán narancsos belga trüffel nyamnyogás közbeni zenehallgatós plafonnézés című műsorunk következik XD

Dr. Csernus

"Sokat gondolkodtam rajta, vajon mi lehet a legfontosabb kapocs egy párkapcsolatban, és végül egy dolgot találtam. Ez pedig a spontán bizalom. Amikor két ember úgy találkozik, mintha "beléjük csapott volna a villám", kölcsönösen tudnak rajongani egymásért, felnéznek a másikra, és ha szükséges, akár tűzbe is mennek a társukért. Ilyenkor a spontán találkozásból kölcsönös, spontán bizalom jön létre."

milyen édesen összehozza nekünk a szerelmet a bizalommal.

pedig soxor a szerelem vakítja el az emberünket, és pont rajongásától lesz bizalmatlan.

hiába, tökéletlen állatfaj vagyunk mi.

az úgy volt...

...hogy vettem egy pritaminpaprikát, mert rám kacsintott. aztán itthon felfedeztem, hogy belül van még KÉT másik, pici paprika...szó szerint ennivalóan édesek :DDDD nem volt véletlen az a szemek nélküli tekintet, mi? :D

ma Spike-kal találkoztam, kv-ztunk, sétáltunk, padon csücsültünk - azon a padon, ahol akkor ücsörögtünk, azon a napon, amikor először találkoztunk személyesen... és ő csak mesélt, és magyarázott, és kicsit dühöngött, kicsit nevetett, én meg elnéztem őt, és nem tudtam nem mosolyogni. annyira ő volt, és azon gondolkodtam, miközben figyeltem, hogy milyen jó, hogy eljutottunk idáig, hogy őszinték vagyunk, elválaszthatatlan barátok, többek is annál, és nem rángatjuk bele magunkat felesleges kötöttségekbe, hanem élvezzük ezt így, ahogy van, tisztelve egymást a lehető legnagyobb mértékben mindeközben...

csak néztem őt, és mosolyogtam, mert annyira szeretetreméltó volt... és én annyira szeretem őt. nem tudom elképzelni, hogy egyszer ne mesélhessem el neki, hogy mi van velem, vagy hogy ne hallgathassam meg őt. s ezt le merem írni, mert azon kevesek közé tartozik, akik úgy olvasnak engem, hogy közben minden dimenziómban ismernek, és mégis; tudom, hogy Ő érteni fogja. :)

mindig rádöbbenek, hogy a legapróbb dolgok a legértékesebbek, és a leggyönyörűbbek.

imádom

... a lakótársam barátnőjét...
nem ütöm le, nem ütöm le, nem ütöm le, nem ütöm le... DE, LEÜTÖM.

...

hogy lehet egy ilyen jó fej és helyes srácnak ilyen hisztis párja, jaj. ?!?

Ehhem...

azt, hogy "nézzen bele", úgy olvastam, hogy "élvezzen bele", és nem azok akadtam fenn  hogy ilyesmit olvasok valahol, hanem azon hogy egy ilyen című cikket valaki kipostolt face-re..
egy csöppet kínos. yepp.

tán van köze ahhoz, hogy a napot Spike-kal töltöttem, és hogy alig tudtuk egymást elengedni - pár perccel az után hogy végeztünk az első menettel. hm. jön a tavasz.

Day-dreamer

"Ha elveszted az álmaid, meghaltál."

Találtam(kaptam)-befogadtam-magammal hoztam-viszem tovább.
Remélem, egy életen át.

ácsi

jaj Baby, hogy állsz...?
aki ismer, tudja, hogy utálom az állatmintát...
de ez a kép, ez a kalap, ez a nő...
és ahogy áll abban a brutális cipőben..
macskás, nőcis, mégis ártatlan, közben irtó dögös...

mmmmmm....

szezámmagos mogyoró és a múlandó csoda

az már egy szint, amikor irigy vagyok a 16 éves húgom érzelmi hullámvölgyeire bizonyos álom-fiúk miatt, akik esetében túl sokáig várt a pozitív visszajelzések leadásával... utálom, hogy mindig 10 évvel fiatalabb lesz nálam. XD szegény, most tanulja, milyen az, ha a csoda múlandó, milyen az, hogy csak akkor döbbensz rá dolgokra, amikor már késő... mindeközben szezámmagos-mézes mogyorót zabálok kiskanállal, ez már beteges, nincs mit tenni. 

atyaég, emberek, erről az isteni finomságról nincs normális kép a neten, ez katasztrófa, lelkileg összetörtem.

...

mondjuk kínaiul nem kerestem rá.

Villamoson

azt hiszem, ma, a villamoson láttam a Kibogozhatatlant.
néztem Őt, miközben kimeredt az ablakon keresztül a szürke, sötét, unalmas lámpák által szokványosan megvilágított Budapestre ... nem nézett rám. olyan közel volt. egy karnyújtásnyira. ott álltam, mellette.
leszálltam és nem néztem vissza. nem akartam.

az sem biztos, hogy ő volt.

Csipkehálóing

Holnap elutazom, és az volt a téma e-mailben, hogy mit is viszek magammal...

Spike
Amúgy milyen az alvós rucid?:)

Alice
alvósruci? hát csipkehálóing, of course ^^

...
faszt, ismersz.
egy kis póló meg egy rövidnaci :D

Spike
Rövidnaciban is szexi vagy;) De tény, hogy elképzeltelek csipkehálóingben, és nem túl illedelmes dolgokat műveltem veled agyban :$ 
De szerintem élveznéd :P

No comment. ... :D

Oo, tetszetős

Oo, Alice Csodaországban magyar fotógaléria itt, tetsssssssssssszetős... :P

visszaszámlálás indul...

...márciusig.

február van

azt álmodtam, hogy egy parkban ülök, nyár vége van. már jó ideje tartott az álom, olyan emberek voltak benne, akiket ezer éve nem láttam, vagy már nem is élnek... és akkor egyszer csak ott ültem, és... sírtam. mert rádöbbentem, hogy szeptembert írunk. tisztán emlékeztem rá. ahogy leírom azt, hogy 09. ... és nem tudtam visszaidézni egy nyári emléket sem. megint elrepült, kisiklott, kifolyt a kezeim közül a fény, a meleg, az öröm... és csak sírtam. arra járt két szőke tündér. kérdezték, mi bajom. elmondtam. nem értették. szép idő volt. 

arra ébredtem, hogy zokogok. mert megint jön a tél.

és február van.

milyen érdekes ellentét ez, álom és valóság harca soxor.

Lehet, hogy álmodtál csak engem, Te is álomként élsz bennem

"Ma úgy látszik, késik a hajnal...

Ma úgy látszik, késik a hajnal
Te csak alszol, akár egy angyal
Legyen az álmod,
Legyen az álmod mély

Ébredned még nem kell
Lehet, hogy sose lesz reggel
Olyan banális
És végtelen az éj

Ide idegenként jöttem
S bár történt valami közben
Idegenként
Tűnök újra el

Lehet, hogy álmodtál csak engem
Te is álomként élsz bennem
Csak aludj, kicsim
A Nap se kelt még fel

De ha találkozunk
És megismersz
Kérlek ne szólj
Csak

Refr.: Nézz rám, nézz rám
A szemeddel üzenj, némán
Nézz rám, nézz rám
A szemeddel üzenj"

"A világ egy percre a szívembe fért"

hamuszürkén omlanak
körülöttem a házfalak
ködbe vesznek a fények
sűrű az éj, a hold se lát
a szeme két ópiát
és én mégse félek

lassan ölő fegyverek
az emlékek, így megyek
nem tudom meddig de meddig de meddig
csak az a perc érdekel
mert a halál élve kell
és nem bánok semmit de semmit

ha egyszer az éjszaka megkísért
elvisz mindent a semmiért
amikor véget ért
újra magányos leszek de szomorú nem
ha egyszer az éjszaka megkísért
elvisz mindent a semmiért
akkor se bánom
mert a világ egy percre a szívembe fért
a világ egy percre a szívembe fért

a hold világít mint a nap
bámulom, de nem halad
megőrjít de tényleg
elaludni nem szabad
amíg látom az arcodat

lassan ölő fegyverek
az emlékek, így megyek
nem tudom meddig de meddig de meddig
csak az a perc érdekel
mert a halál élve kell
és nem bánok semmit de semmit

ha egyszer az éjszaka megkísért
elvisz mindent a semmiért
amikor véget ért
újra magányos leszek de szomorú nem
ha egyszer az éjszaka megkísért
elvisz mindent a semmiért
akkor se bánom
mert a világ egy percre a szívembe fért
a világ egy percre a szívembe fért

a világ egy percre a szívembe fért!

Dragon

Találtam.
Elbűvölt.

A Hasonmás és a racionalizáció

no hát. 

pénteken voltunk bulizni. imádom a mori2-t, arra jó, hogy széles vigyor terüljön el orcáimon egész éjjel. általában. most azért több volt. valahogy. jókat mulattam szokás szerint a húspiac effektuson - vagyis, hogy mindenki azért jár oda, hogy felszedjen valakit, akit hazacipelhet, arra az éjszakára. gond nélkül szoktam elküldeni a jelentkezőket - most is így volt. 10 után nem számoltam. azonban történt néhány apróság.

régóta először tudtam kívülállóként nézni az embereket. a barátnőm egyedül hagyott egy mosdólátogatásnyi időre, én meg csak álltam a falnál, és (lássatok csodát)  épp nem jött oda senki. ez nem meglepő; mostanra lenyugodtam, és már nem habzik valami láthatatlan magentaszínű köd körülöttem, mely a megemelkedett hormonszintemet hivatott kivilágítani. most nem érzem magam nimfománnak, és nem dübörög bennem feszt a vágy, egyszóval; nyugi van.így lehetőségem volt végre láthatatlannak lenni pár percre. senki nem figyelt, senki nem vett észre, így szemlélődhettem. nem, kivételesen nem gúnyosan, vagy fájdalmasan. csak úgy. figyeltem az embereket. a párokat. a külföldi fiúkat, akik magyar lányokat táncoltattak, óriási lelkesedéssel és örömmel, mert a magyar lányok szeretnek táncolni, és szeretnek szélesen, önfeledten mosolyogni. jó volt elnézni, ahogy 9 motoros 2 ajtós szekrény fazon állt a falnál, és figyelte a 10. motorost, aki boldogan ropta egy pici barna lánnyal. édesek voltak az egyedül, magukban és magukkal táncoló, felszabadult srácok is, ahogy mosolyogtató emberszeretet éreztem még az asztalon fekvő, vagy minden csajnál bepróbálkozó részeggel szemben is.talán mindennapi élmény volt, nekem... több volt. szeretek néha csak szemlélődni, és ritkán van rá alkalmam.

a seggrészeg srácnak oda is adtam végül az el nem táncolt táncot hajnali 3 és 4 között valahol. egyszerűen csak arról szólt, hogy volt kedvem jófejnek lenni, és hagyni, hadd legyen neki gyereknap. élvezte, ezért én is, a haverjai meg fotóztak, és nevettek, mert nem találtak egész éjjel olyan csajt, aki ezt bevállalta volna... hát kérem, ez vagyok én. mindenkit elzavartam, de egy olyannak, akit vezetni kellett, végül beadtam a derekam. megvolt a heti jó cselekedetem :D

és aztán ott volt a Hasonmás. pont úgy nézett ki, mint a Farkas. illetve nem. de a stílus, a ruha, az arcszőrzet fazonja... minden. arcra egyáltalán nem hasonlított, mégis mágnesként vonzotta a tekintetem. őrült jól mozgott. vagy nagyon magának való volt, vagy barátnője volt, vagy meleg volt, mert majdnem végig egyedül nyomta. ha ő felkért volna, mentem volna, noha tudtam, hogy amint az arcába nézek, elkeseredett leszek, és a szívem összefacsarodik, mint egy rohadt narancs, mégis vágytam rá. ő észre se vett. azt hiszem, ez volt, ami igazán számított. valahogy végig azt éreztem legbelül, minta Ő lett volna ott, és Ő nem vett volna észre. ettől olyan ismerős lett a helyzet. és persze nem tudtam nem rajta kattogni, meg a múlt hétvége eseményein... aznap éjjel még összeszedtem egy földre zuhant részeget is, aki azonnal rámarkolt a kezemre, ahogy felhúztam. az jutott eszembe, mennyire hasonlítanak azok az emberek, akik tehetetlenek; a csecsemők, az öregek, a részegek... ösztön, ennyi az egész. no de mindegy ez most.

a story kicsit kacifántos lesz, de úgyis ez jár most a fejemben... valahogy mindig van valami, ami miatt ez a téma nem hagy nyugodni.

nos. van ugye D, aki a nagy Ő volt, akivel jártam is. őt már ismeritek. az ő egyik legjobb barátja A. mikor szakítottam D-vel, összejöttem A bátyjával. innentől A és én rengeteg időt töltöttünk együtt, mert a bátyja egyfolytában dolgozott. tulképpen együtt laktunk, és A-t úgy megszerettem, mintha a testvérem lenne. (lábjegyzet: ez így van a mai napig). aztán telt-múlt az idő, a báty és én nem illettünk össze, megfulladtam mellette - lelki értelemben. szakítottunk. s (meglepő módon) a báty kicsit másképp adta elő a storyt a családjának, mint ahogy az volt. A is amúgy tudta, nem emígy. de én felhívtam, elmondtam, úgy tűnt, tisztáztuk a dolgokat. onnantól azonabn, ha kerestem, terelt, vagy lebeszéltünk egy találkát, de lemondta. ez 6 éve történt. hat kicseszett éve. azóta ugyanez a lemez. DE ha összefutunk véletlenül, nem fordít hátat, nem csinál úgy, mintha nem ismerne. kva jókat beszélgetünk, mintha az idő nem telt volna azóta... ugyanaz a közvetlenség... de ha keresem, offos. egy ideje már nem keresem. fáj. elfogadtam. de az okát nem tudom, nem tudtam soha, és ez idegesít.

egyik jó barátnőm az ő exe, és jóban vannak. nevezzük a lányt B-nek. B mondta múlt szombaton, hogy menjek vele A-hoz iszogatni. mondom, nem, mert nekem elegem van ebből. ha nem érdeklem, akkor ne hívogasson el magához iszogatni se. B nem értette, hogy mi bajom van. elmondtam. így hát csak ő ment, s később mesélte, hogy szóba kerültem. és hogy A-nak semmi baja, csak fenntartásai vannak velem szemben. (mi a fasz az, hogy fenntartásai???) de hogy szívesen találkozik velem. már ezen felhúztam magam, hogy megint jópofizik, mások előtt úgy csinál, mintha... de mondom ok, még egy utolsó esély. írtam neki egy sms-t, hogy ha van kedve és ideje, fussunk össze beszélgetni. erre ő: majd egyszer annak is eljön az ideje. 

nem értettem sem én, sem B, sem az ő párja, C (aki A legjobb barátja...). borzasztó szarul esett, esik. nem értem, egyszerűen nem. soha nem bántottam. soha. elhagytam a legjobb barátját - akinek ő azóta kvára nem a barátja, én viszont igen  - majd a bátyját - aki boldog, és most készül az esküvőjére. az exének megbocsájtotta ugyanezt - ha megfigyeltétek... - sőt, még cifrább is az a szál. velem meg baja van, de nem hajlandó elmondani, mi is az. na?...

egy segédstorym van csupán. pár évvel ezelőtt ittaskán összefutottunk. magától nyögte ki. annyit mondott, hogy nem érti, mi van bennem; mindenki belém szeret, és én mindenkit összetörök. ennyi az infó. ezt kaptam, ennyi az enyém. naaa? sztem mindenki összejön, szerelmes, szakít, szenved. klasszikus recept, ez nem egyedi. ez nem volt magyarázat. többet nem mondott. azóta sem.

és akkor a story másik fele. A és a Farkas jó barátok. Farkasnak meséltem erről a fura szituról A-val, amikor találkoztunk. ő sem értette. mástól tudom, hogy ezután, s még, mielőtt elutazott a nyáron, találkoztak  és azt is, hogy beszéltek rólam. nos, a Farkas azóta nem kommunikál velem.

elmondom, mi az én sanda gyanúm, amit idáig faszságnak tartottam. hogy A érez, érzett valamit irántam. azért nem beszél velem. és mondott valamit a Farkasnak, amivel elijesztette. persze ennek racionalizációs szaga van, tudom én. de annyira klappol. azt gondoltam, hogy elmondott minden szarnak, s hogy velem "vigyázni kell". 

Amikor mindezt elmeséltem Spike-nak (szegény kicsit belelilult a storyba és a résztvevőkbe :D), csak le Femme Fatale-ozott, és közölte, hogy tök hülye vagyok. mondom: mert? 

rámnézett a volán mögül, és annyit fűzött hozzá: félreérted az egészet. A érez irántad valamit, elmondta a Farkasnak, aki ezért nem kezdett ki veled. 

....

és ezt nem én találtam ki. vagyis nem lehet racionalizáció. akárhogy is, ha igaz... ha egyszer megtudom, hogy igaz...

pofonokat fogok osztogatni, erre mérget vehettek. nagy pofonokat.

PS: igazából mindegy is, abban ugyanis biztos vagyok, hogy mondott neki valamit, hogy az ő keze van a dologban. és ezért borzasztóan haraxom. jogom lenne tudni... legalább ennyi. ennyi kijár nekem. már nem érzem azt a szívettépő kínt, már elfogadtam, hogy az van, ami. de az igazságérzetem sajnos erős, mint az ösztöneim. :/