...hogy vettem egy pritaminpaprikát, mert rám kacsintott. aztán itthon felfedeztem, hogy belül van még KÉT másik, pici paprika...szó szerint ennivalóan édesek :DDDD nem volt véletlen az a szemek nélküli tekintet, mi? :D
ma Spike-kal találkoztam, kv-ztunk, sétáltunk, padon csücsültünk - azon a padon, ahol akkor ücsörögtünk, azon a napon, amikor először találkoztunk személyesen... és ő csak mesélt, és magyarázott, és kicsit dühöngött, kicsit nevetett, én meg elnéztem őt, és nem tudtam nem mosolyogni. annyira ő volt, és azon gondolkodtam, miközben figyeltem, hogy milyen jó, hogy eljutottunk idáig, hogy őszinték vagyunk, elválaszthatatlan barátok, többek is annál, és nem rángatjuk bele magunkat felesleges kötöttségekbe, hanem élvezzük ezt így, ahogy van, tisztelve egymást a lehető legnagyobb mértékben mindeközben...
csak néztem őt, és mosolyogtam, mert annyira szeretetreméltó volt... és én annyira szeretem őt. nem tudom elképzelni, hogy egyszer ne mesélhessem el neki, hogy mi van velem, vagy hogy ne hallgathassam meg őt. s ezt le merem írni, mert azon kevesek közé tartozik, akik úgy olvasnak engem, hogy közben minden dimenziómban ismernek, és mégis; tudom, hogy Ő érteni fogja. :)
mindig rádöbbenek, hogy a legapróbb dolgok a legértékesebbek, és a leggyönyörűbbek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése