néztem Őt, miközben kimeredt az ablakon keresztül a szürke, sötét, unalmas lámpák által szokványosan megvilágított Budapestre ... nem nézett rám. olyan közel volt. egy karnyújtásnyira. ott álltam, mellette.
leszálltam és nem néztem vissza. nem akartam.
az sem biztos, hogy ő volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése