efucéká, plíz - avagy a szopatás magas foka.

 - jó, akkor hétfőn fél nap, kedden-szerdán-csütörtökön egész nap, pénteken fél nap oktatod őket, és rákövetkező héten elkezdenek dolgozni.

 - ühüm.

 - igen?

 - csak az merült fel bennem, így ki fogja elvégezni a munkámat.

 - látod az arcomat?

 - tessék?

 - látod az arcomat? hogy az van ráírva, hogy nem érdekel?

 - valami hozzászólás?

 - továbbra is csak az a gondom, ki fog dolgozni helyettem.

 - most ez a prior, miért, mi az, ami halaszthatatlan egy hétig????

...

nem túlórázom állandóan, és nem te magad mondtad, hogy egy éve két ember munkáját végzem.

azt sem te mondtad, pont tegnap, hogy pörgök, mint malac a jégen, azt látod, de mégsem haladnak előre a dolgok, úgyhogy leülök XYZ-vel, aki majd megmondja a tutit. 

csak egy a kibebaszott geci nagy baj; már annyiszor megmondtátok a tutit. túl frankó ez már így, nem gondolod?

persze a tutimegmondás is elmaradt ma, mert rám dobtad két másik ember munkáját, mert elengedted őket egyszerre szabira. ha egyedül csinálom meg, 6 h-t vett volna el, így, hogy valaki besegített, csak 3,5 volt. ó, igazán kedves, köszönöm. ja, hogy ez vis major, kérlek szépen, ó, az más. mert nincs minden nap valami ad hoc, vagy vis major, vagy a kvaélettudjamiafasz. tényleg.

persze,  minden oké.

persze.