Kupi van

Nagyon rég nem írtam már... és Evan-ról is van mit mesélnek Nektek. 

Igazából az elmúlt, kicsit több, mint egy hónap olyan innen nézve, mintha maga a végtelenség lenne... nem csak jó értelemben. Rengeteg küzdés is van ebben a történetben. Egy részén túl vagyok, egy másik, másfajta, lassabban megélhető része még hátra van... és azt érzem, az nem is fog véget érni sosem, örökké alakuló folyamat marad ez. Lépések. Eljutni A-ból B pontba... Utak. Új irányok.

Félek, nem fogok tudni minden fontos részletet felidézni. Pedig szeretnék mindent elmesélni, minden apró üveggolyót kihalászni az emlékeim közül, és megcsodálni a napfényben, aztán odagurítani Nektek, betűkből, hangokból gömbölyded szavakká formálni... ahogy a lilát, mélyzöldet, dühödt rózsaszínt, úgy a feketét is. (Vagy legalábbis majdnem mindent elmondani. :D A gyomrotok védelme érdekében... Még azon is elgondolkodtam, hogy 18+osítom a blogot, hogy szexuális tartalmak, így, lány+lány kombóban is beleférjenek... Ezen még vacilálok. :))

Most Ő tölti ki az életem. Persze, a munka és a tanulás mellett (mert az utóbbira most nagy ívből... :$ :D), és persze a nővérkém, és Spike mellett.

Szeretnék mindent megmutatni, megörökíteni, mert egy eddig hetero-ként élő lány számára ennek a párkapcsolatnak rengeteg új aspektusa van.

• Barátok, szülők, munkahely, az utca emberei - elfogadás. 
• Spike és a barátságunk próbatétele; az érzelmekig csupaszítás, és a hűség témaköre... kicsit más ez most, mint eddig, hiszen volt egy fiú, és most van egy leány.
• Önmagam elfogadása, önmagamban és önmagammal a felvállalás(ok) (tömkelege). 
• Felismerések, rádöbbenések. Apró, villanásnyi tudathasadások (garmada). 
• A viszonzott, ösztönszerűen vad szerelem, sok szempontból saját magam tükörképébe...

Rohadt nagy kupleráj lett hirtelen Alice világában, és nem egyszerű rendet rakni.
Nem bánom.
Csak még néha vakarom a fejem.

Át kell rendezni az egészet.