Szőke az úton

... szokásos péntek; Alice korábban végez. Napfényben fürdik a délután, mosolyog a budaörsi táj, lágyan úsznak a felhők. Ő csak mered kifele a céges buszról, zsebes szoknyájában a lábai lezseren keresztbe dobva. Csak bámul ki a sötétített ablakon, fásult gondolatai lassan cammognak a fejében. Az elmúlt napok történései. Heteké. Hónapoké. 

Észrevesz egy lányt. Az úton két-két sáv, oda s vissza, s köztük egy kis sziget, rajta egy szőke lánnyal. Nem nagyon lehet nem észrevenni. Sort, fehér póló, hosszú szőke haj. Mellette fél literes vizes-palackok; lehet, hogy a hőségriadó miatt vizet osztogat...? Jó az alakja. Csinos. Az arcát nem látja. Ezek a szőkék mindig helyesek. Kinyitja az egyik palackot, iszik. Alice elképzeli, ahogy finoman kicsordul egy pár csepp, akár az egész... Szinte látja, ahogy odamegy, a verőfényes 40 fokban, és a perzselő napfényben a nyakába csókol. Elképzeli, ahogy egy bárban leszólítja. Ahogy később egy fülledt, homályos fényekkel pettyezett helyen kényezteti, majd magáévá teszi. 

Beleborzong, amikor ráeszmél, hogy mire vágyik. Mire felriad az ösztönös képzelgéséből, a csinos vizeslány persze már rég nincs sehol, elszaladt az úttal, a felhőkkel, az épületekkel együtt. Fájdalommal és félelemmel tudatosul benne, hogy nincs vége. A rémálomnak, melyet biszexualitásnak nevezünk, nem csapódott be az ajtaja; nem kattant rá zár és hét lakat. Továbbra is ott kacag kéjesen minden egyes pillanatban és porszemben Alice körül. Büszke rá. Mindig is az volt. De most megijeszti. Mindig is tartott - mit tartott, rettegett - attól, hogy ha egyszer beleveti magát, ha kipróbálja a másik oldalt, végleg elveszhet. Mint "boldog" heteroszexuális, biztosan. Már tudja, hogy nem hetero, és azt is, hogy nem leszbikus. Mind a két ajtó  - továbbra is, és valószínű mindörökké - nyitva maradt. Ez megriasztja és elkeseríti. Tudta, igen, hogy így van, hogy így lesz. De most már kezd szembesülni azzal, mit is jelent ez. Nem csak sejti, hogy soha semmi nem lesz hosszútávon elég jó. Tudja is. Hogy találja meg így a világába passzoló puzzle darabot??? Igen, alkalmazkodni kell, rugalmasnak lenni. De hogy? Tényleg két macskával fog megöregedni, miközben majd szeretőt tart, amíg csak lehet, és kell? Nem, nem arról van szó, hogy nem optimista. Bízik, bár most senkire sem kíváncsi. És tisztán lát. Jó, vagy nem...

Fél.

Félti Evan-t.

Félti a világt önmagától.

Fél a következő szexuális együttléttől, bárkivel is legyen az.
Ha fiúval, azért, nem, azért.
Ha nem lesz benne érzés, azért, ha igen, hát akkor azért.