Sweetie

nem lehet betelni vele.
annyi báj van benne.
annyi ártatlan szenvedély.
annyi mindent mutathatok meg neki én. én, először.
úgy tűnik, egy kapcsolat, és benne a perverzitás eddig nem létezhetett.
és még annyira az elején vagyunk...

oly sok mindent elsiettünk.
de nem bánom. kinőttem már - és megtanultam már a buktatóit... - a "szeressünk bele, aztán utána derüljön ki, hogy mennyire nem passzolunk" játékból.

nem bírtuk, és nem bánom.

... a rohadt jó életbe, h tükröt tart mindig.

"már ágyban voltam, amikor jött az üzenet, hogy bánja, hogy nem csókolt meg, mert elképzelni sem tudnám, mennyire szerette volna, s azóta is azon gondolkodik. tudattam vele, hogy én nem akarok semmi komolyat, az pedig elég egyértelmű volt, hogy ő nem egy sima “gyere cica, oszt csináljuk”-ra vágyik. azt mondtam neki, hogy szívem szerint azt mondanám, legyünk barátok, mert kifejezetten szimpatikus, de tudom jól, hogy az kínzás és disznóság, mert barátságot ajánlani, amikor az ember szerelmet kér, olyan, mint éhezőnek egy pohár vizet nyújtani."

olvassátok.

az az imádnivaló cinizmus. :P

egyik én, másik is én...

^^

bocccccs. :D

Vegyétek ki, könyörgöm.

elhoztam otthonról mindent, kivéve a rajzaimat.

azokat még nem tudom.

azoknak itt még nincs helye.

elhoztam a festőállványt, amit soha nem használtam.

amikor megkaptam, nem örömömben sírtam.

több év kihagyás után most megint farkasszemet nézhetünk, nap, mint nap.

most jobban bírom. már elviselem, már nem zavar a jelenléte. már semmisnek tudom tekinteni gyengébb pillanataimban is.

elhoztam kazettákat... lélekdarabok..

elhoztam montázsokat... nem túl megkímélt állapotban.

a kedvencem... a szerelemről, a vágyról, a fájdalomról, az izzásról, a szürrealitásról...

itthon láttam csak, hogy vállalhatatlan. hogy nem tudom megmenteni. arról meg évek óta próbálok leszokni, hogy olyasmit tartsak meg porfogónak, ami túl nagy, és túl haszontalan. a szekrényben senkinek sem jó; neki sem, nekem sem.

kidobtam.

összetépni nem bírtam.

szívem egy része elsorvadt abban a pillanatban.

izzó, gimnazista énem végezte ezzel a kukában; a motivált, aki hisz, aki megsebzett, de friss, és még mindig hisz, csak nézem a lila hátlapot a szemetesben és belül zokogok.

nemsokára ki is viszem a szemétledobóba.

az ablakból hirtelen füstölő illata kúszik felém.

biztosan illékony képzelgés csupán, de jót tesz, kinyit, emlékeztet. annyi erőt lehet a fiatal és buzgó, boldog énemből meríteni, amennyi egész életemre elég lehetne. most valahogy mégis inkább túladagolom magam, és csak az édes fájdalmat érzem.

félek.

félek szeretni.

félek, hogy elrontom.

minket, ezt, Őt.

hogy tönkreteszem Őt is.

annyiszor mondták, hogy bántom azt, akit szeretek, hogy elhittem. már elhittem.

félek tőle.

mindenben... pont jó nekem.

hányszor éreztem már ezt?

nem sokszor.

egyszer, kétszer talán.

a legfontosabb dolgokban tényleg rendben van.

izgalmat és érdekességet is ígér.

megértést és érdeklődést.

szeretetet, bizalmat, biztonságot, azt az édes ízt, ami kell...

sok mindenben hasonlít a múltunk.

félek, hogy úgy végezzük, mint anyámék.

két hasonló helyzetből jött ember.

két visszája, két negatív, két mágnesnek két, ugyanolyan oldala.

mitől nem félek én most? azt hiszem, mindentől.

meglátom, és megdobban a szívem. nem veszélyesen, nem félelmetesen.

érzem, hogy takarékra tette magát.

az agyam mindent irányít, minden sárga lámpánál megáll.

élvezem a szelíd perverzitását.

élvezem, hogy öröm neki, hogy vagyok,

élvezem, hogy öröm nekem, hogy Ő van.

a szemei és a farkasfogai őrjítően édesek. az érintése, az érzékisége...

idővel érzem, azt is hagyja, hogy megtanítsam őrült módjára csókolni, észveszejtve, minden gátlást ledöntve, minden falat lebontva.

gyönyörű egység lehetne a mienk.

félek beleszeretni.

nem úgy félek, hogy visszatartom magam.

úgy félek, mint víziszonyos a Balatontól, mint klausztrofóbiás a páternoszterben, mint tériszonyos az almafától, mikor rajta veszett a macska.

kva nagy betonfalam van, mint a farkasnak az átkozott retkes kövei.

vegyétek ki, könyörgöm.

Boldog Nyulat - Shau módra :P

Shau kínoz.

Mr. Iremember

félek tőled és közben soxor fel tudnálak falni.
fuckyeah.