Nahhááááááááááát szépjóreggelt Vietnáááááááááááááááááááám.
Kissé eltűntem az utóbbi időben.
Ez, mint mindig ilyenkor, valamelyest köthető Mr. Iremember-hez; hiszen, ha az ember rendben van, kevesebb gondolata óhajt kibújni habzó száján - mert hogy nem annyira habzik, ugyebár. :D
Másrészt, a munkahelyemen őrület van, minden energiám és szabadidőm az enyészetté lesz általa, és noha soxor vagyok úgy, hogy lenne mit, vagy miről írni, mire oda jutok, hogy alkalom lenne rá, addigra elfogytam, mint az ajándékba szánt túrórudi, éhínség idején...
Plusz - vessetek meg - a gépem darabokban volt, a töltője működőképessége és - hajlandósága a hold aktuális állásástól függött kb., a billentyűzetem kapott egy pohár vizet vagy kvt, már nem is emléxem... így egy ezer éves billentyűzetet kellett rákötnöm, amivel gyűlöltem még azt is lepötyögni, hogy "sry" vagy hogy "ok"... :D Szóval mondhatni, nem voltak éppen adottak a feltételek, az egyedül töltött percek drasztikus csökkenéséről nem is beszélve. Szóval jellemzően egy Castle részre folyattam a nyálam esténként, ha nem valaki mással voltam éppen...
A szülinapomra kaptam egy új töltőt, egy új billentyűzetet - beszereléssel ^^ - és egy laptophűtőt, úgyhogy teljes a lelki békém immár. :D
Téma pedig valójában van bőven. Gyűjtöm az élményeket, csak nem olyan mélyre, és nem olyan intenzitással. De hiányoztok, hiányzik az írás, és hiányzik az is, hogy megörökítsem az emlék-lábnyomokat, mert ha túl sokáig nem írok róluk, a lelkemből lassan megeszi azokat az idő...
Úgyhogy ... welcome on board again :)
