Mesék boro(z)gatáshoz

... annyi történet van, amit szeretnék Nektek elmesélni, s most, hogy kezdek kicsit "felébredni" a nagy-barna-medve-álmomból így írás és szabad-érzés tekintetében, elkezdett bennem mocorogni a vágy, hogy meg kell ezeket örökítsem. 

ezek nagyobb lélegzetű dolgok, amikhez az embernek hangulat, idő, állapot és leginkább az adott élmény ködfelhőjébe való burkolózás képessége igényeltetik, így akármikor nem lehet őket lepöttyintgetni. ismeritek az érzést, amikor valami annyira értékes, édes, meghatározó Számotokra, hogy féltek, ha nem a megfelelő pillanatban vetitek papírra akár írásban, akár girbe-gurba vonalak formájában; ha nem jókor mesélitek el; ha nem jókor élitek át újra; akkor elvész? ... na, ezek ilyenek, kérem szépen. 

vigyázok rájuk, mint azokra az emberekre, akiket jobban szeretünk annál, mintsem bántsuk őket, ezért távolról őrizzük őket a lelkünkben és messziről, de időnként mindig vissza-visszanézünk Rájuk, nem veszítjük Őket szem elől. 

na, valahogy nálam is így működik ezekkel a történetekkel.

mostanában tervezem őket - mint újabb, bűbájosan kacér és mosolygós, vagy épp kegyetlenül gyönyörű, de ijesztően fénylő üveggolyókat - elétek tenni, finom betűkbe, szavakba burkolva; lám, tessék, vegye-vigye, itt vagyok megint én. ;)

PS: ezt a csodát - és sok mást - a Facebook-on találtam, Egytálélet néven fut a dolog, tessék megkukkantani, mert értékes és imádnivaló egyszerre :)