Gondolkodom, hogy meghívóssá teszem a blogot.
Sosem szerettem volna, de az élet megtréfált; valaki, aki nem akar megismerni engem, és úgy ítélkezik felettem, ismeri a blogot - nem általam, és nem tudom, milyen gyakran olvassa, de azt hiszem, időnként igen. Ezzel szép lassan elvette a kedvem az írástól is, belülről rág meg, és vesz el tőlem számomra értékes dolgokat.
Az természetesen szóba sem jön, hogy megkérjem, ne tegye, mert nem vagyunk beszélő viszonyban... hogy miért nem sz***m le...? Mert én hülye, tekintettel vagyok valaki más érzéseire... és annyira KIBEBASZOTTUL JÓL ESNE ÍRNOM ERRŐL. Annyira jó lenne a TUDAT, hogy neki már semmi köze hozzám és a lelkemhez, ahhoz, ami én vagyok, és többet már nem árthat nekem...
Ez az én területem, az én világom, az én erősségem, vagy épp esendőségem, az én szürreális és néhol fekete - , néhol színes Csodaországom lenyomata.
Hát ezért.
Mivel nem csak a saját anonimitásomat, hanem a Tiéteket is szeretném megőrizni, gondolkodom, hogy oldjam meg ezt okosan, úgy, hogy nehogy véletlenül őt is meghívjam :D
Hallgassatok jó zenét, elmélyüléshez, "hazaéréshez", önmagatokkal való édes együttléthez, bármihez, ami belső pörgés vagy épp le-, avagy elengedés. :)
