2018. június 5., kedd

Pic of summer, avagy: köszönöm a lábad

Az úgy volt, hogy ültünk a Duna partján, a Parlamenttel szemben, Evan meg én.
Én magyaráztam, ő meg közben lőtt egy jó képet rólam.


Rágnéztem, és megállapítottuk, hogy nekem ezt nem illene kitennem sehova, mert felelős vezetőként az nem biztos, hogy oké lenne, ha ilyen miniszoknyás-ivós-dohányzós-éjszakai fotókat lődöznék magamról, és kitolnám instára, ő pedig szintúgy ne tegye sehova se, mert akkor megint azt fogják hinni a kollégák, hogy szakítottam a Kalapossal... :D (inside joke; a Kalapos nem szeret fotózkodni, Evan-nel én viszont igen, alkalomadtán...) De megkértem, hogy küldje el, mert eléggé tetszetős.

Aztán a diskurzust a következőképp zártuk le:

 - Köszönöm a képet.  -Mondtam én.
 - Köszönöm a lábad. - Reagálta Ő.


Ide azt hiszem, pont elfér ;)

PS: Nagyon hiányoztok, hiányzik az írás, időm nincs, de megint gyűlik bennem oly sok minden. Bízom benne, hogy hamarost ki is bújik, ha lesz rá perc-keretem, ha nem; kell már a nem-érdekel-semmi-csak-írhassak életérzés. Btw érzem én is, hogy a fogalmazásom már nem olyan, mint volt, sry érte. Remélem, lesz még alkalmam csiszolni, "visszafejleszteni". No, tsóközön :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése