Én magyaráztam, ő meg közben lőtt egy jó képet rólam.
Aztán a diskurzust a következőképp zártuk le:
- Köszönöm a képet. -Mondtam én.
- Köszönöm a lábad. - Reagálta Ő.
Ide azt hiszem, pont elfér ;)
PS: Nagyon hiányoztok, hiányzik az írás, időm nincs, de megint gyűlik bennem oly sok minden. Bízom benne, hogy hamarost ki is bújik, ha lesz rá perc-keretem, ha nem; kell már a nem-érdekel-semmi-csak-írhassak életérzés. Btw érzem én is, hogy a fogalmazásom már nem olyan, mint volt, sry érte. Remélem, lesz még alkalmam csiszolni, "visszafejleszteni". No, tsóközön :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése