Janikovszky Éva ma lenne 93 éves. Ez a nő úgy szőtte be a gyerekkoromat, mint egy harmadik (második...), láthatatlan nagymama. Anyum hangján szólalt meg, meg az én belső hangomon, amikor már én is olvastam. De valahogy mégis... felnőttfejjel tudott gyerek lenni, és ezért ma is imádom.
Nem mintha nagyon terveznék feleségül venni valakit, és a gyerekek nyelvét sem beszélem igazán.
No meg annyira magam sem vágyom feleségnek lenni, de azért kérem, én tudnék ilyen feleség lenni, és erre mérhetetlenül büszke vagyok. Tegyen hasonlóképpen az, aki hasonlóképpen érez, így, nők napja és anyák napja közt félúton. :D
Szóval tessenek kulturálódni egy kis haénfelnőttvolnékkal ;)
"Ha én felnőtt volnék, megnősülnék, és olyan lányt vennék feleségül, aki sikít ugyan, ha meglát egy levelibékát, de nem mondja rá, hogy undorító, és pfuj.
Aki olyan szappanbuborékot tud fújni, ami sose pattan el.
Aki megijed, de nem haragszik, ha egy papírzacskót durrantok el a füle mellett.
És erősen rá tudja kötni a zsineget a a sárkányomra.
Én meg a lány, akit feleségül vennék, annyit mászkálnánk négykézláb a padlón, amennyit jólesik, és közben olyan hangosan fújnánk a papírtrombitát, ahogy csak tudjuk.
Mi ketten lennénk a felnőttek, és így senki se szólhatna ránk, hogy hagyjuk abba, mert megőrül.
Ha én felnőtt volnék, megnősülnék, és olyan lakásban laknék, ahol labdázhatok a szobában, tölgyfát nevelhetek cserépben, aranyhalat tarthatok fürdőkádban, és soha semmit nem kell kidobni, mert mindennek akad hely, amit hazahozok,
akár lehullott vadgesztenye,
akár rozsdás vasszög,
akár összecsomózott spárga,
akár eldobott villamosjegy,
akár beteg sündisznócska."
No meg annyira magam sem vágyom feleségnek lenni, de azért kérem, én tudnék ilyen feleség lenni, és erre mérhetetlenül büszke vagyok. Tegyen hasonlóképpen az, aki hasonlóképpen érez, így, nők napja és anyák napja közt félúton. :D
Szóval tessenek kulturálódni egy kis haénfelnőttvolnékkal ;)
"Ha én felnőtt volnék, megnősülnék, és olyan lányt vennék feleségül, aki sikít ugyan, ha meglát egy levelibékát, de nem mondja rá, hogy undorító, és pfuj.
Aki olyan szappanbuborékot tud fújni, ami sose pattan el.
Aki megijed, de nem haragszik, ha egy papírzacskót durrantok el a füle mellett.
És erősen rá tudja kötni a zsineget a a sárkányomra.
Én meg a lány, akit feleségül vennék, annyit mászkálnánk négykézláb a padlón, amennyit jólesik, és közben olyan hangosan fújnánk a papírtrombitát, ahogy csak tudjuk.
Mi ketten lennénk a felnőttek, és így senki se szólhatna ránk, hogy hagyjuk abba, mert megőrül.
Ha én felnőtt volnék, megnősülnék, és olyan lakásban laknék, ahol labdázhatok a szobában, tölgyfát nevelhetek cserépben, aranyhalat tarthatok fürdőkádban, és soha semmit nem kell kidobni, mert mindennek akad hely, amit hazahozok,
akár lehullott vadgesztenye,
akár rozsdás vasszög,
akár összecsomózott spárga,
akár eldobott villamosjegy,
akár beteg sündisznócska."
