2011. július 28., csütörtök

Ha nekem énekelnél...


"Éjszaka volt, nem is a hold nem is a lámpák fénye szólt
Szíveden ült a vágy, keserű, kacska, lágy.
Szemeden ült, nem köszörült, nem is a holdra, rám vetült.
Szíveden béke volt. Szívemen béke szólt.

Felsírtál is megszidtál, magamtól jöttem nem hívtál.
Ez takaros, furcsa folt, nem késve felkarolt.
Könnyű a szó, nehéz a tett, öröm a bírám ész felett
szakadunk szerte szét, mi vetett épp eléd.

Nem számít többé már a súly,
a közel vagy a távol.
Szép fészket raktál itt belül álomtéglákból.

Valaki félt, valami fájt, zuhogott, mégis épp elállt
Az ami régen volt. Nem is oly régen volt.
Felsírtál is megszidtál, magamtól jöttem nem hívtál.
Ez takaros, furcsa folt, nem késve felkarolt.

Nem számít többé már a súly,
a közel vagy a távol.
Szép fészket raktál itt belül álomtéglákból.
Nem maradhatsz itt már tovább!
Nem lehetsz máshol!
Végleg ide fészkeltél belém álomtéglákból."

/Subscribe - Álomtégla/

2011. július 24., vasárnap

Jól esett volna


Teljesen tanácstalan vagyok. Kurvára, kibaszottul tanácstalan. Ülök az ágyban, és érzem, hogy a feszültség eszméletlen tempóval rág belülről, és már nincs sok hátra. És akkor felrobbanok és vége lesz. Aztán már csinálja vissza, aki akarja.

Ma azon gondolkodtam, nem direkt csinálja-e. Nem lehet-e, hogy pont az a célja, hogy kiborítson, hogy én tegyem meg a nehezebb lépéseket... Nem értem. Egyszerűen nem értem. Nincs benne logika. Illetve nyilván van, de már annyiszor átrágtuk ezt. ANNYISZOR. HÁT KURVÁRA SOXOR. És akkor jön azzal, hogy tudja hogy mit beszéltünk meg, de azért jól esett volna... lehet, hogy velem van a baj, de nekem is annyi minden jól esne...

2011. július 14., csütörtök

Jéghideg


Amikor állsz a jéghideg víz alatt, és észre sem veszed, mert nem fázol alatta.
Amikor csak arra eszmélsz fel, hogy alig kapsz levegőt, és a szíved, a tüdőd leállni próbálkozik.

Nyár van.

Ja, és:


2011. július 9., szombat

Garrone cherry... Perfect.


Garrone cherry mmmm.... és egy eszméletlen jó éjszaka :P

 A nyelve, a hátam, aztán lejjebb, és még lejjebb, aztááááááááááán... nedves leszek. És boldog, végtelenül boldog, hogy ez nem egy egyéjszakás kaland, nem egy párhetes kéjes élmény, hanem olyasmi, ami örök is lehet. És ettől nem megijedek, hanem... kihúzom magam, magamba szívom mélyen a cigit,  dohányt, a füstöt, a tekintetét, a lelkét, és eggyé leszünk, nem a festék kiválasztáa szempontjából, hanem úgy, hogy közben önmagunk maradunk. Perfect. És ő mindeközben fotóz. Engem pedig... nem zavar. ;)