2012. december 31., hétfő

Óda a vodkához

Éljen a vodka mindörökké.
Ámen. XD


buék evriván

no, tessék úgy tekinteni 2013-ra, hogy most kezdődik életünk hátralévő részének első napja. D szerint csak jobb lehet az ideinél. én is hasonlóan vélekedem, bár volt benne bár pillanat - kövezzetek meg - ami ugyan rövid volt, mint a lepkeszárny suhogása egyik virágtól a másikig, de olyan gyönyörű volt, mint kevés más dolog. tudjátok mit?  megérte.

nos, kívánok ezennel Mindannyiótoknak Sikerekben Gazdag, Szép Új Évet, s valósuljon meg minden féltve őrzött álmotok :)

szokásomhoz híven egy zene s egy kép, fogyasszátok egészséggel:



Soxeretettel:

Alice

2012. december 30., vasárnap

mézescsupor

azt hiszem, azért megy olyan nehezen ez az egész, mert belenyalhattam a mézescsuporba, aztán el kell felejtenem az egészet. az élményt; az ízt, az illatot, a látványt, mindent. pedig én annyira kívánom. kívánom a velejéig ható szerelmet, az azzal járó fájdalmat, a gyönyört, az élvezetet, a túláradó szeretetet, a rajongást, a csodálatot, mindent. MINDENT. Érted??? mindent. ehhez képest csak a keserűség van. mikor lesz ennek vége? 

faszom.

2012. december 29., szombat

faszság az egész

újra tudok sírni. 
sírtam, mikor karácsonykor el kellett jönnöm otthonról. sírtam, mikor megbántottam a testvéreimet, a nélkül, hogy akartam volna. sírtam 24-én és 25-én, mert nem volt kinek csókkal boldog karácsonyt kívánni. sírtam az Alkonyat 4. részének a végén. sírok szinte minden éjjel. sírni tudtam volna, mikor anyám rájött h rossz mintával köti a sálat, és lebontottuk az egészet. utál kötni.

amikor otthon vagyok, amikor magam vagyok, amikor én én vagyok, akkor lepkeszárnyvékonyságú hangulatváltozásra,  leheletnyi szomorúságra reagál a lelkem, megérzem, mint egy állat. hosszú évek munkájával eltüntettem ezt magamból, mert hátráltatott, mert nem tudtam elég erős lenni, mert eltúlzott mértékű érzelmi hatást váltott ki belőlem, szinte bármi. eldobtam magamtól, hogy erős lehessek, a határozott, sötétkék szemű, vörös démon, aki kemény, mint a kő... csak a lényeget vesztettem el magamból. ezért nem hatottam a Farkasra; ő ismer engem, ő a múltam része, ő kihozta belőlem a régi énemet, és nem tudtam kezelni, ez falt fel engem. a Kibogozhtatlan pedig felnőtt már, igazán felnőtt, valójában úgy 100 éves lehet, ott, legbelül. ő talán átlátott a szitán. nem ők; én csesztem el. nem csak ezt. mindent. ez nem baj, hibázunk. mind. de az árát is nekünk kell megfizetni. rohadt g*ci módon fair ez a világ, azt kell mondjam,

saját magammal harcolok valójában. pedig attól vagyok én, hogy hagyom, az legyek, aki vagyok... milyen kva nagy szavak ezek, és milyen kva értelmetlenek, amíg szembe nem találod magad önmagaddal. 
mindig is tudtam, de csak most értem igazán. 

magunknak nem fordíthatunk hátat, magunk elől nem menekülhetünk el sehová. 
ne csináljátok utánam, gyerekek, olyan nagy faszság ez az egész.


2012. december 27., csütörtök

hey

hey, home again.
és kívánósan.

ej de megnéznék most két szőkét fekete latexben, ahogy egymásnak esnek, aztán a vége fele lekötözném őket, a robbanás határán, és beszállnék...hmmmmmmmmmm.

2012. december 22., szombat

hangosnak lenni...

gyerekek, na ezen sírva röhögök. tessék elolvasni itt :D
"arról, hogy hangosnak lenni jó"...


karácsonyi jókívánságok

no halihó.

kicsit eltűntem, kicsit el is fogok. nem, sajnos nem valami madárlátta havas hegytetőre, - pedig most jól esne - hanem haza, a kis családomhoz, de várom már. ilyenkor mindig sok a nevetés, az öröm, a szeretet. ilyen téren meg ugye fel kell töltődnöm....

ma feldíszítettem a szobám - eddig nem volt rá idő - meg kitakarítottam, ablakot mostam, rohangáltam, de legalább minden kész, és amikor pár nap mennyország után hazajövök majd, tisztaság és kellemes hangulat vár, ez is valami, pláne, ha az ember lányának tanulnia kell két ünnep közt. kicsit unom már ezt a tanulósdit, idén valahogy nem köt le, csak nyűg a nyakamon :(

de mindegy is. most megint nyavalyoghatnék, hogy mennyire hiányzik valaki, akit szerethetek, akit átölelhetek, ilyenkor nagyokat kéne sétálni a térdig érő hóban, forralt borozni, meg kacagni-kacagni-kacagni... de már én is unom saját magam, hát akkor ti hogy lehettek vele :D

mivel nem tudom, mikor tudok legközelebb felnézni ide - van otthon net, csak most 5 ember közt fog megoszlani a hozzáférés esélye, egy gépen :D - így most kívánok Mindannyiótoknak Kellemes Ünnepeket,  s Boldog Új Évet (ami vicces, mert egy teljes évben nem lehet végig boldognak lenni, vagy valamit retkes kva szarul csinálok XD), méghozzá a következő képpel, ami mindent elmond helyettem:


Legyetek rosszak, vagy jók, kinek mi, s hogyan. ;)

Soxeretettel,

Alice

2012. december 20., csütörtök

Feszt

feszt a Kibogozhatatlan jár a fejemben. hiába, közeleg a karácsony.
annyi mindennek kéne örülni most. én meg csak itt pörgök, mint malac a jégen, -  ahogy ő mondaná, duracell nyuszi vagyok - és közben minden baromságról eszembe jut. Hát kérdem én, Alice, "hülye vaaaaagy"?!? XD
jáj.

de legalább az ajándékok nagy része megvan, be van csomagolva, szombaton már csak pár apróság vár rám, mielőtt nekiindulnék a nagy családi örömködésnek. :)

2012. december 18., kedd

mai ráadás

mert szüzességem elvesztésének pillanatai alatt az első szám szólt, a Rádió 1-en, a forró nyári éjszakában... és mert kiborítóan jók. csak lenne olyan hangom, hogy egy nyomorult vokalista lehetnék... és én úsznék a boldogságban. :)


mai zene

mai második mosoly :)


2012. december 17., hétfő

Csillaggá lettél


 "Csillaggá lettél

Azon az őszön is
csillogott a fény,
de megtört a nap
az ablak üvegén.

Szilánkokra hullott
akkor egy mosoly,
árnyék táncol most
csillagarcodon."

/Péter Erika/

forrás: http://petererika.mindenkilapja.hu/#/html/19314408/render/verskostolo-felnotteknek




2012. december 16., vasárnap

A bársonybőrű Szőke meg a raguleves

a bársonybőrű Szőke csak a lányokat szereti. régóta ismerem felületesen. voltunk együtt egy búcsúbulin, aztán egyszer elvitt minket egy meleg bárba. már ott finoman célozgattam dolgokra, de olyan ő, mint a tiszta víz; kifolyik az ujjaid közül, a szavaid nem érnek el nála hatást, a mosolya felejthetetlen, a kacagása édes és mély, s éppoly sokszínű, és többféle, mint a zuhatagoké, vagy a csermelyeké... akkor nem tudtam őt elkapni.

pár évvel később ő lett a párom Sims-ben, nem vettem komolyan. de ő rám írt, és ott lyukadtunk ki, hogy igen konkrétan szeretett volna tőlem valamit. meglepődtem, azt hittem, nem vagyok az esete. meg hát, párom is volt. meg én biszex is vagyok, ugye, s akkor még nem is voltam biztos abban, hogy tényleg... az, hogy lányokat is megkívánsz, egy dolog, az, hogy valóban le is fexel velük, csöppet más. 

akkor találkoztunk újra először, amikor már tudtam, hogy igen, hogy tényleg, hogy fel tud tüzelni néhány női szempár is, hogy valóban jó, valóban kell. vodkáztunk, beszélgettünk, bár továbbra is felületesen, s végül összegabalyodtunk. úgy aludt mellettem az éjjel, mintha mindig is együvé tartoztunk volna. picit meg is ijedtem, noha eszméletlen jó volt, jól esett, s bevallom, kicsit úgy éreztem, igen, ez kell nekem, olyan természetes volt, olyan jóleső... 

legközelebb már palacsintával várt, és az együttlétünk után feltette azt a kérdést, ami hetekre távol tartott tőle; "Te most kivel bonyolódnál párkapcsolatba, lányokkal vagy pasikkal?" én pedig a gyönyörű pihegés közepette lefagytam, a kezem megmerevedett dereka körül, mint a kő, és másodpercekig hallgattam. majd annyit mondtam;  "én most nem gondolkodom párkapcsolatban se pasival, se lánnyal."

utána beteg lettem, aztán ő, aztán én. annyira nem bántam, kicsit beriadtam, hogy ő komolyban gondolkodik, én pedig - ugye - nem. ugye??? tettem fel magamnak a kérdést félve. ez egy döntés. meg egy érzés. a döntés: anya akarok lenni és feleség egy férfi oldalán. lényeges a férfi? igen is, meg nem is. tud olyat adni egy pasi, amit egy nő nem? igen. de ez fordítva is igaz. (...) illetve az érzés; lányba soha nem tudtam beleszeretni. rajongani nagyon. jobban, mint normális lenne, ezt tudom. de szerelmesnek lenni nem. eddigi tapasztalataim alapján. vagy csak nem akarok? nehéz kérdés. tán már nem is tudom megválaszolni, túlságosan összefonódtak az érzések és a döntések e tekintetben. nem volt mindig mindenki liberális köröttem, sőt. ez tuti nyom a latba. anyámat megkérdeztem gimisként, hogy mit szólna hozzá, ha a lányokat szeretném. nem nézett fel. úgy mondta, hogy nem tudná elfogadni. nem tudom, hogy komolyan vett-e. de nem vagyok biztos abban, hogy nem.

szóval ez ilyen fura kérdés, de egyszer hoztam egy döntést, és tartom magam hozzá azóta is. és most itt van ő.

legutóbb ragulevest főzött nekem. nem rakott bele gombát, mert tudja, hogy utálom. karácsonyi zenéket hallgattunk, ünnepi fények égtek a szobájában. boroztunk, és bújt, mint mindig. néhány csók után a hátamra fordultam. és elkezdtem mesélni. arról, hogy én ezt hogy is gondolom. hogy hogy is alakult ki. meg h ő honnan tudja, hogy csak a lányok. és mesélt. végül ott lyukadtunk ki, hogy nem tudja, mit mondjon erre. hogy én talán el tudnám vele képzelni. de nem tudnám úgy szeretni. és ez nem lehetne túl hosszú távú dolog, mert a hetero-k életét kívánom élni. néztem rá, abba a gyönyörű szemeibe. mondom, ok, akkor kérdezek. "Neked jó ez így, ahogy van?" erre azt mondta, jó. nem volt több kérdésem.

hihetetlen amúgy. a bőre leírhatatlanul finom, a csókja vad és mégis édes, és kimondhatatlan öröm látni, ahogy élvez és elélvez. de egy életre felborulnának a szerepek bennem, és így is hajlamos vagyok pasiaggyal gondolkodni, és pasiszerepeket felvenni. mi lenne velem, ha ebbe beleugranék?

Alice ettől az üregtől fél, ez  túl mély. de mi van, ha ebben rejlik a boldogsága? 





2012. december 14., péntek

2012. december 11., kedd

letargia

megláttam, és mosolyogtam, és potyogtak a könnyeim...


ez meg tökre a mai napom.


de tökre.

Alice sétált Szentendrén. odafele csak épp, hogy esett valami hószerű izé. visszafele, a fodrász-barátnőtől, már óriási pelyhekben hullott alá. és a fények.. a szentendrei fények. az égősorok, kifüggesztve a házak közé, mintegy közeli csillagfüzér-égboltot alkotva... az épületek falairól, szomorúan, emlékeket idézően lepislogó lámpák... a lámpagyújtogatót juttatták eszébe a Kisherceg-ből.

aztán beültek egy kocsmába, és míg a másik lány beszélt a barátjával, addig ő csak meredt ki az éjszakába, a hófödte mindenségre, a naaagy, fehér alázuhogó pamacsokra, és annyi minden eszébe jutott. hogy hogy tudná most ölelni a Kibogozhatatlant. hogy milyen boldogan bújna Hozzá, és nézne vele Family Guyt, vagy mindegy is, mit, és hozzáigazodva, kiskifliként formálódna, hogy a lehető legtöbb ponton érhessen a bőréhez, érezze a teste melegét, azt a teremburáját, meg kibogozhatatlan mindenségit neki.

aztán a HÉV-en azon tűnődött, hány tányért tudna a falhoz vágni, miközben sírva üvöltene egy-egy mondatot tőle, azokat a dolgokat, amik az ő szájából hangzottak el. pl. hogy "tetszik, amit látok". vagy hogy "akkor nem adom fel a célomat, miszerint elvágom a terveidet" (az volt a terv, hogy Alice nem lesz szerelmes és nem kell párkapcsolat), vagy hogy "mit csináljunk, Kicsi? Te vagy az okosabb". a Kicsi megmondta. Neked nem kellett. tudod mit? hazudtam. tudtam. tudtam, végig tudtam. hogy "nem vagy szent". hogy vsz. megközelíthetetlen vagy, és nem véletlenül. hogy akkora sebeket hordozol, amekkorát a világ nem látott. tök mindegy, mit írok, tök mindegy, jó-e a meglátásom, vagy nem, tök mindegy, mi igaz és mi nem, hogy mire mondtad, hogy "jó a meglátásom", vagy hogy "ezek nem kérdések, hanem tények". hát tudod mit? bazd meg. kellettél volna. kegyetlenül. nem tudom, miért, magam sem tudom. még Alice sem tudja. csak ült a HÉV-en, nézett ki az ablakon, és amikor a tükörképére meredt a dzsuvás ablakon, meg a mocskosul és szemérmetlenül tiszta tájra, amilyen emberben nem is létezik, egy szép arcot látott, nagy, sötétkék szemekkel, egyenesre szárított mélybordó hajjal. EGY JÓ NŐT LÁTOTT. amikor azt mondják Alice-nek, hogy gyönyörű, általában csak egy gúnyos mosolyt ereszt el, mert nem hiszi el. de ma egy vonzó nőt látott, aki nem kellett neked. aki talán, akár, bármire képes lett volna érted. 
Érted. 
Érted?!?
hát tudod, mit? bazd meg. BAZD MEG. bazd meg, hogy még mindig rajtad rágódom, hogy nem varrtad el a szálakat, hogy nem tudom ezt feldolgozni, hogy nem értem, hogy nem tudok örülni a karácsonyfa formában égő piros, illatos IKEA mécseseimnek, vagy annak, hogy a decemberi nagy kihívásoknak (ismételten) megfeleltem. bazd meg.

és Alice csak nézett maga elé, és újra berakta Parov Stelar-tól a Mojo Radio Gang-et, és csak peregtek a könnyei dühében, mert a tányérdobáláshoz túl jólnevelt. 
úgyis olyan régen sírt már. 

de nem kell aggódnia senkinek. amint Alice új kalandokba botlik, elfelejt pityeregni.

ez meg tökre idepasszol, ráadásul 30Y, ez is egy szép emlék:

"amit összekuszálsz nyáron,
 azt bogozd ki télen."

hát, szép feladat, kösz.

2012. december 9., vasárnap

Biblia '74-ből

Megleptem magam előkarácsonyi ajándékként valamivel... :)


már nagyon régen olvastam. Faline juttatta eszembe, hogy talán nem ártana beszerezni. letöltöttem, de olvasni igazán papírról jó, meg vannak olyan, szívemhez közel álló alapdarabok, amelyek sajátként kellenek, eredetiben, könyvszagúan...
1974-es kiadás, a második. sajna nem azok a képek vannak benne, amit szeretek, de azok megvannak pdf-ben, majd kaptok belőlük... és néha majd idézgetek is, ahogy időm engedi olvasni. 

A könyv elején található verssel indítom közös utunkat :)


Egész aranyló délután

"Egész aranyló délután
csak szeltük a vizet,
két ügyetlen, parányi kar 
buzgón evezgetett, 
küszködtek a kormánnyal 
a parányi kis kezek. 

Három kőszivü kisleány! 
Ily álomszép időben
nem átall kérni egy mesét,
mely ,,száll, mint füst a légben". 
Mit ér egy árva nyelv, ahol 
három szól ellenében? 

Az első kislány szigorú, 
azt parancsolja: ,,Rajta!"
Reménykedik a második: 
,,Milyen lesz? Csudafajta?"
A harmadik belekotyog,
sose pihen az ajka. 

De aztán csend lesz hirtelen, 
s már a tündér nyomában 
barangolnak az új csodák 
ismeretlen honában,
hol vad s madár beszél. Kicsit 
hisznek is a csodában. 

Ám a képzelet kútfeje 
apadni kezd. Elég! 
Fáradt a mesélő ajak, 
hagyjuk hát a mesét. 
,,Majd folytatom..." 
,,Most van a m a j d !" 
sikongják szerteszét. 

Így nőtt, szövődött a mese, 
amíg a perc haladt.
Most vége. Összefűztem a 
fura-szín szálakat,
s víg csolnakunk már hazatart 
az alkonypír alatt. 

Alice, tied ez a mese, 
tegye gyöngéd kezed
szép gyermekálmaid közé, 
miket emlékezet
tart össze, mint hervadt csokort, 
mit zarándok szedett."



cicmic :)

mai ráhangolódásnak :)


Vajon igaz? :)



"Aki hason alszik,szeret nagyokat dugni.
Aki háton alszik,sokat gondolkozik.
Aki az oldalán alszik,az várja,hogy megöleljék."

Vajon igaz? :)
mondjuk én alapjáraton hason alvós vagyok...

mondjuk uncsibb változatban így is megtaláltam:

"Aki hason alszik, szeret nagyokat aludni.. 
aki háton alszik, sokat gondolkozik.. 
és aki oldalt alszik, az várja, hogy valaki átölelje.."

így is korrekt :)

szerintetek?




2012. december 8., szombat

Azonos

találtam valakit "régi otthonomban", úgy hívják a blogját: Azonos.
ajánlom őt Nektek tiszta szívemből.




mai ráhangolódás

sajnos a videót nem tudom beilleszteni, DE tessék megnézni, itt.

pixar-imádatom újabb oka és eleme...

ennivaló, én könnyek között somolyogva-mosolyogtam.
szívetmelengető... :)))



Csak azt, ami jó

videó sajna most nincs, mert nincs :/


"Csak azt ami jó,
Csak úgy ahogy érzed,
Szeretnivaló pillanat az élet.

Néha belefeledkezem én is,
És nem láthatom át,
Hogyan lesz részem a részeg felvonulás,
Vagy én egészen a része a lényeg
Mennyire más,
Mögöttem liheg a múlt,
És figyel a holnapután

Csak azt mai jó,
Csak úgy ahogy érzed,
Szeretnivaló pillanat az élet.

Keres a menekülő menedéket,
Bárhova téved bárhol jár.
Ezer a módszer, a bajra a gyógyszer
vevőre talál,
Ahogy a csend a zajban,
sziget a viharban,
úgy rejt a világ
Egy helyet,ahol nem liheg a múlt,
Nem figyel a holnapután.

Csak azt ami jó,
Csak úgy ahogy érzed,
Szeretnivaló pillanat az élet .

Ez a perc a tiéd,
Ami volt nincs már,
Ami lesz még vár!"

/Perfect Name: Csak azt, ami jó/

egyszerű és édes

tegnap iszogattam Spike-kal, és egy barátjával. aztán eltöltöttünk együtt egy édes éjszakát. aztán aludtunk délig. aztán egészen 4-ig ott ragadtam, Gyűrűk Urát néztünk, és a nagy hidegben együtt jöttünk el, erre volt dolga, elkísért egy darabon. 

egyszerű volt, édes, szép, kikapcsolt, jól esett.

köszönöm Neked ;)



PS: tegnap letizenhétéveseztek. nem hittem el, de jól esett. amikor elmondtam, hogy 26, a basszameg érzés őszinte volt a szemében... :D néha én is azt érzem, hogy basszameg. hogy öregszem. úúúúgy bukom ezekre a fiatal tündérekre. más szempontból meg pont, hogy jó. amikor én voltam 20-22, nem így néztem ki, nem volt ennyi önbizalmam... valamit valamiért. ;)

2012. december 6., csütörtök

meg ezt is.


"Szeretem a szavakat, a dallamokat,
A szenvedést, az örömöt, a szar napokat,
A szexet egy estére,
A szerelmet egy életre,
A pofonokat, amik rávezetnek a lényegre."

/nemtudnihonnan/




úúúú, de el tudnék erre képzelni egy gyertyacsöpögtetős, kiéheztetős dolgot... lehet, le kéne mára offolnom magam. XD

ezt muszáj.


"Magadból kell magadnak adnod, motivációt csiholnod, olyan igazán megedzettet, ami aztán tűzön-vízen átvisz. Hiszen csak te vagy magadnak. Mindenki más ideiglenes átutazó. Ki rövidebb, ki hosszabb ideig marad az életedben, de nem kötheted a boldogságodat és a képességeidet másokhoz. Önmagadnak kell lenned minden körülmény között, és talán pont ez a legnehezebb. Egyensúlyban lenni minden életkörülményben önmagaddal.

Bízz magadban, és lásd meg belül a gyémántot, ugyanis ha észreveszed, tudni fogod, hogy másként kell bánnod vele, mint holmi bizsukkal. Onnantól pedig ezt szem előtt tartva roboghatsz előre, akkor meg aztán akárki akármit mondhat, nem fog érdekelni, ugyanis te tudni fogod, hogy ott legbelül egy gyémánt ragyog. Nem fogsz kérkedni vele, ugyanis az arra érdemes meg fogja látni. És soha ne feledd. Nem mindenki tud különbséget tenni gyémánt és üveg között. Ezt azért jó, ha szem előtt tartod."

innen: http://fuszerespolc.wordpress.com/2012/11/22/magamra-utalva/#more-1344


hiány

itt a tél, a szeretet ünnepe, meg minden. hideg is lett, hó is van. eléggé bennem van, hogy nincs kit szeretni... és szar.rég nem volt ilyen karácsonyom. de nem adom fel. továbbra is tartom magam ahhoz, hogy nem jövünk össze senkivel, akit csak ímmel-ámmal tudnék... de néha olyan nehéz. pffffffffffff.
én az egész világot tudnám szeretni. ma, ahogy sétáltam a vérfagyasztó zimankóban, azon járt az agyam, hogy ez mind szép és jó, meg idillikus, a kép maga, hogy valaki lenne, és hogy most többen is vannak, akiket annyira, meg úgy, meg minden. de valóban? valóban el tudnám fogadni, hogy a többiek kiesnek a képből? ez nem egy verseny. én tényleg mindet szeretem/kedvelem, stb. el tudnám ezt fogadni? S, M, K, Kölyök, Spike, a Leányzó, a Bársonybőrű Szőke (róla még nem meséltem, jön majd az is), D... és még... nem mindet. nem mindet tudnám. elengedni. a szívemből, az ágyamból, nem érezni a testük melegét, a csókjuk ízét... bár persze, akkor, ha igazán szerelmes lennék, elvakulnék teljesen, és semmi más nem számítana. talán félek is ettől. újra ennyire "elengedni" magam. talán ezért van, hogy mostanában csak olyanokkal tudom ezt elképzelni, akik pont nem, vagy nem úgy, vagy tudom is én... legjobb védekezés a támadás. vajon ez az? önmagam támadása, hogy megvédjem magam? jellemző lenne rám... az örök ellentétes, kicsi Alice.




Happy Birthsday, Wolf

A Te szülinapod nem tudta elrontani a mai napomat.
a sex-, és endorfintankom szerencsére feltöltésre került.
a lehető legjobbkor.
azért a retkes fb volt szíves emlékeztetni.


faszomat, hogy itt mindenki téli teremtmény.

mmm...

no hát ennyi a véleményem röviden a tegnap estéről, éjszakáról, hajnalról, ma reggelről... :P

mondhatnám, meg írhatnám. h nem akartam. mert tényleg nem. nem raktam rendet, nem vettem kaját, nem szedtem le a tiszta ruhát a szárítóról, és nem volt itthon tej sem a kva kávéhoz. nem számítottam, rá, hogy itt alszik, és nem is készültem rá, nem is tettem érte. nem húztam magassarkút, és a sminkem felfrissítésére is 2 percet szántam... nem azért, mert nem számít. hanem, mert anno, a hosszú estéken át tartó msn-ezések alatt, a megismerkedésünk, és az ezt megelőző, "egyéjszakáskalandos este, amikor a haverja befordult a fal felé, némi whisky-ért cserébe" esemény között, közel került hozzám. emberileg. nem, nem úgy. tényleg csak emberileg. ha ezt lehet csak-nak hívni... emléxem, mennyit mesélt. mennyit dumáltunk. jézusom, amikor még divat volt az msn... hogy szalad az idő. 3 év alatt...

beültünk a nagydiófába. iszogattunk, ő mesélt - mint mindig - én figyeltem, fáradt voltam, és eleinte kicsit idegennek éreztem. direkt elintéztettem vele, hogy legyen hol aludnia. ide ritkán hozok fel embert. egyrészt, mert vékonyak a falak. másrészt meg, mert ez az én birodalmam. ha egyszer vlk kilép az életemből - bárki - akkor ne az én életterem legyen annyival kevesebb, ha értitek. ne hiányozzon innen senki, rajtam kívül, nekem, akármilyen önző is ez. megtanultam, nagyon meg, hogy erre figyeljek. elég, ha belül van űr, a hely, a szentély, ahol a verseimet írom, vagy a beadandóimat, a postjaimat, a hely, ahol néha összezuhanok, ahol önkielégítek, ahol élek, ahol én én vagyok, az ne legyen egy másik ember negatívja. kevés dolog igazán az enyém. node elkalandoztam. szóval akkor se nagyon hozok ide senkit, amikor a lakótársam nincs itthon, pláne amikor igen...

nem akartam kezdeményezni, - nem is tettem - csak egy jót beszélgetni vele, ennyi. nem volt a jó kis karácsonyízű becherovka. legutóbb azt ittunk. meglepődtem, mennyi mindenre emléxik belőlem, azokból a beszélgetésekből, a történtekből. apróságokra. és mesélt. nem zavartatta magát, amikor hallgattam. csak mondta, új téma, új story, új ország, új város, új lány, új pia. nem agonizált azon - látszólag - hogy mi a faszért nem beszélek, illetve keveset. egyszerűen csak jól érezte magát, és ettől én is. elnéztem őt. 17 és 20 éves kor között az ember sokat változik - nálam így volt. nála nem. ugyanolyan vonzó, mint volt. picit látszik csak rajta az idő - jó értelemben. üdvözöltem azt a kis, finom szakállat az álla alján...

és ittunk, és én lepődtem meg a legjobban, amikor az órára néztem, és fél8-ból hirtelen 11 óra lett... folyamatosan figyeltem a gesztusait, amikért úgy imádom. a közvetlenségét, ami nem a képmutatásról szól, nem az érdekekről. lehet, hogy azért találkozott velem, eleve, hogy együtt töltsünk egy kellemes éjszakát. ha így van, nem bánom, ez igen pozitív visszajelzés egy olyan sráctól, mint ő. nem kérdeztem rá. nem érdekelt a válasz. eleinte csak a beszélgetésbe, érzékeltetésképp belefont mozdulatok. aztán a keze egyre közelebb... mosolyogtatóan édes volt. aztán már a combomon. még mindig úgy cirógat, hogy... és még mindig épp olyan bátran nyúl legérzékenyebb pontjaimhoz. jött egy csók, és az íze ugyanolyan volt. mint a selyemcukor, ami finoman simogatja a nyelved, és feléled benned gyermekkorod utolsó emléke, és az érzés maga is a nyelvedre kúszik, betöltve vele a szád... ott volt a piercing, ott volt a nyelv is a helyén, a kéz is,  az íz is, minden. akkor már tudtam. megkérdeztem, hol fog aludni. mondta, vagy vlhol a városban kihúzza reggelig, amikor is dolga lesz, vaaaaaaaaaaaagy... nem hittem neki. mindig van B terve. télen tuti. ő is utál fázni. :D

kitettek minket, s én néztem rá. mondom, 3 lehetőségünk van. még egy kocsma, vagy villamos és hozzám, vagy taxi és hozzám. taxi lett belőle. és itt voltunk. és "el"voltunk. 3x este, 1x reggel. a retkes papírvékony falak között... rég nem voltam már kénytelen ennyire halknak lenni. 

az érdekes az volt, hogy olyasmit is megengedtem neki, amit nem nagyon szoktam. ma elgondolkodtam a zuhany alatt, a forró vízben állva, hogy vajon miért. bizalom? maybe. nem ismerem igazán, de mégis olyan, mintha ezer éve... az egész lénye őszinte. ez lehengerel. én is ilyen vagyok, amennyire a szocializált jó pösti társadalom és a pénzügyi szféra engedi. a mosolya, a kisugárzása, a lélegzése, ahogy beszél, ahogy mozog... minden porcikájából ez árad. életemben először engedtem meg valakinek, hogy nyomja a fejem, miközben orálisan "kényeztetem". (khm. ezzel a szóval az a baj, hogy túl finom.) volt elég kellemetlen tapasztalatom, ami ezt illeti.. azóta nagyon körülhatárolom a területemet, vannak szabályaim. akinek nem tetszik, lehet menni, pasi nem ér ennyit. (nem is értem, hogy a faszomba nem lettem domina. hm.) ő nem kérdezett, csak csinálta. és nem bántam meg. 

keze a torkomon, végül a számon. nem finoman. ő rajtam. a hátamon. nem zavart. hagytam. tudtam, hogy az a lehetőség, hogy nem hagy ebből kibontakozni, ha nem jó, nem létezik. ugyanezért engedtem egy szó nélkül, hogy análisan is megpróbálja... és messzebb is jutott, mint ameddig ezzel szoktam. (leszámítva azt az egyszeri alkalmat, amikor sikerült, és kegyetlen jó volt. se előtte, se utána. fene se érti ezt.)

jó volt mellette aludni, átölelni - úgy rémlik, mondtam is neki, hogy jó, hogy itt van - és reggel félálomban arra kelni, hogy izgat. hogy a számat keresi az ajkaival - fogmosás előtt. ... aztán hipertempóban elment zuhanyozni, főztem kv-t, teát, megittuk, ő beszélt, én figyeltem és ébredeztem, emésztettem.

mikor elment, mondta, hogy lett volna hol aludnia, úgyhogy köszöni, hogy itt lehetett. én kissé cinikusan közöltem vele, hogy "erre most mit kell mondani? szívesen". erre ő: "talán azt, hogy köszönöm." 

nem tudom, mikor látom legközelebb. és hogy meddig. meg miért. nem is számít. ma az egyik nagyon kedves kolleginám megkérdezte, hogy mi a helyzet, hogy állnak a ... mit is mondott? fonalaim? szálaim? hát, mondom, olyanok nincsenek. események vannak, meg barátok, meg haverok, meg összegabalyodások, lopott intimitás, szenvedély, és emberek, akik szerelmesek belém, vagy azt hiszik, vagy legalábbis azt akarják, meg emberek, akik szeretném, ha szeretnének, vagy ezt hiszem, vagy legalábbis ezt akarom hinni. szálak, na azok nincsenek. 

Kölyök itt hagyta a waxát. persze elsősorban nem azért, hogy érte jöhessen. 

PS: erről már szerintem mindig ő fog eszembe jutni :D 


ezt meg "hozta". tényleg jó :)


PS2: ez azért kva jól esett: "ezuttal nem megyek el itthonrol anelkul hogy talalkoznank" - írta ezt ő, amikor elkezdtünk levelezni, mikor hazajött...

2012. december 4., kedd

ráhangolódós zene mára :)

régi kedvenc, Nektek:


a takonykórom  múlóban :)
a körmeimen apró kis hópelyhecskék sorakoznak.
az elmúlt hetekhez képest hirtelen rengeteg energiám lett. :)))
ha nem lenne minden szürke, majdnem a tökéletesség állapotát nyaldosnánk alulról. :)

2012. december 3., hétfő

Kölyök again

emlékeztek még a Kölyökre? na, vele fogok találkozni holnap. vicci lesz...

olvashattok róla itt... meg itt... azóta nem láttam...

2012. december 2., vasárnap

ráhangolódós zene :)

na jó. jobb kedvem lett. azt találtam ki, hogy kaptok jó kis zenéket, karácsonyra hangolódván, tervem szerint akár minden nap. :)

akivel biztosan soxor fogtok találkozni, szívem szottya, Michael Bublé. van egy jó kis karácsonyi lemeze is... számomra ilyen a karácsony, nem amolyan siratódalos, nagggyon komoly, "magyaros"... (nem félreérteni, nem politizálok, szokásokról és habitusokról beszélek.)

lett légyen imigyen itten az első, rövid és édes. :)


mai zene

jaj és persze zene...
én úgy gyűjtöm ezeket, mint anno az üveggolyókat...



első hó

jaj de drágák vagytok, hogy ennyien rám néztek nap mint nap, én meg hűtlenül távol maradok... betegelek, antiszociális vagyok pöppet, és a suli miatt meghalni nincs időm...

azért morzsa Spike-tól:

"takonykór elleni lélekápoló hívás"... :)

ezt kapom tőle majd' minden nap. és mien jól esik. :)))

kitartást mindenkinek a hétre, s aki ma kapott havat, az becsülje meg, mert nekem attól jobb kedvem lett volna... de hozzám nem jött :( a kis gaz. :D