Alice bulizni indult csütörtök este. Mintás, passzos naci, térdig érő csizma, testre simuló fekete atléta; ahogy szokta. A haja frissen mosva, kivasalni nem volt ideje; játszott vele a havas szél, úgy festett, mint vlm oroszlánsörény. Sokáig így hordta.
Az utcán megállítja egy srác.
- Szia, elárulod a neved? - Alice kikukucskált a kapucnijából, a srác helyes volt. Az ilyenek nem szoktak azok lenni.
- Nem. - mondta, de nem volt elutasító. Csak sietett, meg ilyenekkel amúgy sem áll le. Ment tovább. Erre meghallja a háta mögül:
- Úúúúúgy seggbe tudnálak kúrni. - Kellemetes. Csak a középső ujját mutatta meg neki, hátra sem fordulva. Az illúzió odalett.
Aznap valahogy minden hely tele volt hülyékkel. A boltok, az utcák, a buszok. A fantasztikus időjárás Pest belvárosában is mindenkit megbolondított.
Iszogattak a leányzónál hármasban, végre mindenkinek jó kedve volt, mindenki beszédes volt, minden olyan volt, mint rég, és Alice csendben, magában mondott ezért hálát, miközben mosolyogva hallgatta a többiek édes storyjait, sirámait, és minden egyéb mást. Öntötte magába a vodkát, és boldogan tette, ráfért már, úgy igazán. Kikapcsolni, elveszni a mámorban, az örömben, a nevetésben, a szeretetben, a zenében, a ritmusban. A haját kivasalták a lányok, a sminkje felfrissítve, végre elemében érezte magát.
Amikor elindultak, már hóvihar tombolt. Taxi, szórakozóhely, sorban állás, és végre buli. Két érdekes meglepetést is tartogatott az este. Egy rég nem látott arc, egy másik pubból, egy másik hűvös estéről, amikor Alice lelkitámaszt nyújtott, abszolute önszorgalomból és jófejségből egy fiatal kis srácnak, aki szeretett valakit, aki nem igazán szerette viszont. Csókok és ölelések garmada lett a játék vége, de semmi komoly. Azóta nem találkoztak, csak néha beszéltek face-n, a fiúnak új barátnője lett, de most úgy festett, az sem az igazi... matt részeg volt. Felváltva dobálózott a "kabd be" és a "szeretlek" kifejezésekkel, amikor épp nem vigyorogva próbálta szuggerálni Alice-t, hogy hagyja magát megcsókolni. A lány pedig hatvanhatodszorra is elküldte szelíden a búsba, bár édes csókjának ízére még jól emlékezett, de sejtette, hogy ez esetben az nem volna oly édes. Abban maradtak, hogy majd beszélnek. Végül csak kikerülte, és otthagyta, másképp nem vette a lapot.
Alice a pultnál ejtőzött, épp a falnak támaszkodott, mikor hirtelen egy kar jelent meg, ami a fal felé eső arcát próbálta megsimogatni. Ő pedig oldalra sem nézve levette azt a kezet, és eltolta. Hozzászokott a részeg hülyékhez, akik érdekes dolgokat gondolnak magukról, ha isznak. De a kéz az ő kezébe kulcsolódott, és ismerős nevetés csilingelt a tulajdonosa irányából. Odafordult, és a meglepetés igencsak ott csücsült nagyra tágult pupillájú tekintetében. (genetika+pia, s nem egyéb ;)) Ott állt az a fiú, akit ismer ezer éve, munkakapcsolatból kifolyólag. Legeltetheti rajta a szemét havonta egyszer, vagy kétszer, pár mondatnál többet soha nem beszélt vele, és soha nem gondolta, hogy ő tetszik neki. A fiú alkalomadtán piszkálódós, flörtnek is vehető szövegeket nyom le, de nem volt túl meggyőző eddig. Alice-nek mindig is tetszett; magas, barna szem, édes mosoly és hang. Van ott némi hajlam a metroszexualitásra, de valamiért nem ő az első ilyen pasi, aki tetszik neki. Egy biszex lánynak vannak dolgai.
Most ott állt, és kérdezett, mosolygott, ölelt és táncolt. Vele. Minden lehetőségnél átkarolta, flörtölt vele, s noha rengeteget ivott, normálisan, és édesen viselkedett. Megtáncoltatta a Leányzót s a Széparcút is. Alice-t nem igazán akaródzott elengednie. Ő pedig nem értett semmit. Aztán megkapta, hogy milyen dögös csaj. OK. A tetszik-e neki rész kipipálva, elég nyilvánvalóan. Bár 12 sör alattomos dolgokra képes.
Egyszer csak azt hallja, hogy
- Ugye tudod, hogy ma éjjel nélküled nem megyek haza? - Oo-o. Ahhhha. Ez mi? Finoman hátrahajtotta a fejét a srác füléhez, - épp a hátának simulva táncoltak - és annyit mondott:
- Ugye tudod, hogy ez csöppet átlépi a munkakapcsolat határait? - A fiú elintézte annyival, hogy már nincsenek közvetlen kapcsolatban ilyen szempontból, csak ő járogat ki hozzájuk papírozni. Erre nem lehetett mit mondani. Meg úgy az egészre sem.
Indulófélben voltak; a lányok lefáradtak, és mindig együtt indulnak el, noha 3 taxival mennek, 3 különböző irányba. A fiúra nézett, s mondta, hogy ő akkor most megy. Neee, ne. Deee, de. Neee. ne.
Alice csak mosolygott rá, és nem hagyta magát. A fiú többször is megpróbálta megcsókolni, de ő elhajolt, nem engedte. Csak mosolygott. Aztán azon kapta magát, hogy két erős kéz elkapja gyengéden az arcát, és már csókolja is őt egy édes száj. Hopppppá. Meglepődött, és a hatás nem maradt el - a ráérzős határozottság nála teli találat. Aztán még egy csók, és még egy. Huh... Levegőt kell venni. Számcsere. Alice-nél nem volt ott a telefonja, a ruhatárban hagyta. A fiú megcsörgette. Megígérte neki, hogy holnap felhívja.
Ő meg elviharzott, és már ott sem volt.
Másnap új nap, új társaság, új ivás, csak lightosan, finoman, s új buli, igazi, csak a táncra és őrületre koncentrálva. Se pasi, se semmi. Csak az egyik lány, akit régóta ismer , aki szintén bi, s aki úgy mozgott, hogy attól felforrt Alice vérének minden alkotóeleme.
Elérkezett az éjfél, lejárt a holnap mandátuma, és se telefon, se sms. Úúúúúgy írt volna. Szeret szórakozni, játszadozni, szemrehányást tenni finoman, na azt pláne. De nem tette, nehezen, de megállta. Nem tudja, mit akar. Nem tudja, akar-e valamit. Nagy valószínűséggel nem. Jó ez most neki, ahogy van. A vészvillogó pedig bizony ott jajveszékel a fejében; munkatárs is a srác bizonyos szempontból. Nemkéne.
Úgyhogy megállta, és nem írt neki.
Aztán persze lehet, a srác azért nem ír, mert fél, hogy kamuszámot kapott.
Vagy nem is emlékszik semmire. :D
