Van egy srác a baráti körben. Rengeteget tipródtam, hogy belemenjek-e vele a játékba, mert Spike egyre jobban kedveli. Neki nagyon nem esett volna jól. Sokat beszélgettem vele erről. Azt éreztem, korlátoz... Végül megbeszéltük, szabad kezet kaptam, történt is ez-az. A fiú nem az esetem, csak vonz,meg jófej, jól kijövünk. Aztán most a hétvégén, amíg itthon nyomom az ágyat, nem összefeküdt egy másik csajjal? Hát, egészségére. :D Valahogy nem tud bántani. És ezt senki nem érti. De hát, elvégre, nem járni akartam vele... Innentől kezdve nincs jogom megmondani, hogy mit csináljon, meg megsértődni a kis szexuális játékain. :) Viszont mostantól veszteséglistás lett, mert az a lány nem nézné jó szemmel, ha köztünk valaha is lenne valami... túl közel állunk egymáshoz.
Sokat gondolkodom mostanában. Szeretek magamon élcelődni. Amióta Evan-nel szétmentünk, volt néhány huncutkodásom, beleértve mondjuk Evan-t is... mivel sok időm van gondolkodni, - ami mindig bajos - időnként rám jön az 5 perc, hogy nem itt kéne tartanom. Körülöttem jegyességek, házasságok, babavárások, születések, 1-2-3 baba... Az én életem meg a párkapcsolat-huncutkodás-párkapcsolat-huncutkodás... fázisaiból áll, hogy oda ne rohanjak. Néha a sarokba tudnék bújni szégyenemben, hogy én csak ennyi vagyok. Hogy nem tudok egy normális párkapcsolatot meg-, és fenntartani. Hogy nem találom azt az embert, (bocs, találtam ilyet, azt' faszán nem maradt mellettem...) akivel el tudnám képzelni ezt a holtodiglan-holtomiglan dolgot... A Tetovált szeret nekem ilyen kérdéseket feltenni, mint hogy, hogy képzelem el a jövőmet, ha nem tudok együtt élni a párommal... tőle kaptam a tippet is, hogy nézzem meg A Híd c. sorozatot... kissé nagy fricska volt, hogy Saga-nak ráment a párkapcsolata erre a problémára... hát, köszöntem. Imádom, hogy szeret olyan kérdéseket feltenni, amelyekkel letapogatja, hogy mennyire vagyok jó barátnő-alapanyag. Hát, bazdmeg, nem vagyok az.
Aztán valamelyik nap, ahogy sétáltam hazafele, azon morfondírozva, hogy vajon hányszor futok még össze a gyerekét össze-vissza puszilgató, ám közben azzal mindig ordítozó, fiatal és kifejezetten dekoratív nővel, akiről süt, hogy utálja, hogy férjezett nő, akinek mindennap mennie kell az oviba a hisztis kislányáért, akit közben azért szeret is, de mégis... szóval egyszer csak megvilágosodtam: ahogy mi, karrierista, maximalista, a jövőnket féltő, és nemtudommégmilyen borzasztó lények irigyeljük őket alkalomadtán, na pont úgy ők is minket. Ők sem mindig elégedettek és boldogok, és ha igen, annak persze csak örülni tudok. De rádöbbentem, hogy nem kéne mindig magamat enni emiatt. Hagyni kéne, hogy a dolgok haladjanak szépen, és pont. Egyszer úgyis összejön. Ha meg nem, hát akkor nem, de ha rágörcsölök, csak rosszabb lesz, egyszerűen nincs értelme.
Van, aki cédának tart emiatt. Valaki, akitől nagyon fájt ez a kérdés, megkérdezte, hogy nekem bárki jó? Hát, nem. Nem jó bárki. Ettől még elismerem, hogy szabados életet élek, nyitott vagyok, és ez oda-vissza igaz. Nem csak magammal kapcsolatban vagyok ilyen, hanem másokkal kapcsolatban is. Ha attól céda valaki, hogy lefexik másokkal úgy, hogy nem jár velük, de van köztük érzelmi kötődés, akkor az vagyok, basszameg. Nem érzem, hogy ezzel bkit is bántanék...
Aztán valamelyik nap, ahogy sétáltam hazafele, azon morfondírozva, hogy vajon hányszor futok még össze a gyerekét össze-vissza puszilgató, ám közben azzal mindig ordítozó, fiatal és kifejezetten dekoratív nővel, akiről süt, hogy utálja, hogy férjezett nő, akinek mindennap mennie kell az oviba a hisztis kislányáért, akit közben azért szeret is, de mégis... szóval egyszer csak megvilágosodtam: ahogy mi, karrierista, maximalista, a jövőnket féltő, és nemtudommégmilyen borzasztó lények irigyeljük őket alkalomadtán, na pont úgy ők is minket. Ők sem mindig elégedettek és boldogok, és ha igen, annak persze csak örülni tudok. De rádöbbentem, hogy nem kéne mindig magamat enni emiatt. Hagyni kéne, hogy a dolgok haladjanak szépen, és pont. Egyszer úgyis összejön. Ha meg nem, hát akkor nem, de ha rágörcsölök, csak rosszabb lesz, egyszerűen nincs értelme.
Van, aki cédának tart emiatt. Valaki, akitől nagyon fájt ez a kérdés, megkérdezte, hogy nekem bárki jó? Hát, nem. Nem jó bárki. Ettől még elismerem, hogy szabados életet élek, nyitott vagyok, és ez oda-vissza igaz. Nem csak magammal kapcsolatban vagyok ilyen, hanem másokkal kapcsolatban is. Ha attól céda valaki, hogy lefexik másokkal úgy, hogy nem jár velük, de van köztük érzelmi kötődés, akkor az vagyok, basszameg. Nem érzem, hogy ezzel bkit is bántanék...
