Nőnap volt. Már előre jelezte, hogy meg akar lepni valamivel, amivel kellően zavarba hozott. Szerencsére tudattam vele időben, hogy nem vagyok az a virágos típus, pláne nem vörös rózsás, attól kb. a hideg ráz ki, köszönhetően egy régi páromnak, aki bocsánatkérő virágot csinált belőle. De azért rendesen frászban voltam, a meglepetésekkel ugyanis hadilábon állok.
Mivel hogy nagyon hogy nincs pókerarcom. Még ha anyumtól is kapok valamit, akkor is nehezen csinálok úgy, mintha, ha nem találta el a dolgot, pedig nincs az a bolygó-együttállás, hogy őt meg akarjam bántani. Szóval, ha, tegyük fel, olyasmit kapok - ami már nem egyszer megtörtént -, ami nagyon nem passzol, vagy pont, hogy negatívan üt, hát akkor az mind kirajzolódik az arcocskámon, mint valami rossz horror.
Nos, épp dolgoztam, ő pedig csak beugrott, mert dolga volt, és mert nőnap volt... Hozott egy doboz Merci-t, minden kislányt végigkínált, annyira édes gesztus volt, még ha volt is benne egy olyan hátsó szándék, hogy ne legyen kva feltűnő, hogy nekem külön hozott valamit.
Lement a csokijárat, majd egyszer csak egy üveg vodka koppant az asztalomon, a call center kellős közepén, ezzel a kísérőszöveggel: "Azt csicseregték a madarak, hogy Alice ennek biztos örülne. Boldog Nőnapot." és már fordult is el. Én meg csak néztem, vigyorogtam, és alig bírtam ki, hogy ne ugorjak kacagva a nyakába, hogy ez mekkora már, személyes is, de mégsenem annyira, nem is rózsa, nem is virág, mégis "mutat, van, ki szeret Téged"... ha értitek. :) Szóval olyan... pont klassz volt, igazi édes-gesztus-nekem. És az, hogy ki mit gondol rólam, vagy róla, az alapján, hogy egy üveg vodkával állít be, nos, pont nem érdekel. Engem eltalált a dolog. Persze a vigyorgós "kösz"-t már csak a hátának tudtam megküldeni, mert gyanítom, zavarban volt, meg nem is akart jelenetet.
Később persze lementünk dohányozni, megköszöntem, rendesen.
Jut eszembe, rendesen; találkoztunk. Háromszor is. És igen, rendesen. :P
Amúgy meg, hogy merre haladunk... Jó kérdés. Sok mindenben olyan, amilyennek mellettem most lenni kell, ahhoz, hogy az illetőt egyáltalán megpróbáljam, vagy akarjam közel engedni. Kva megérzések. Eddig bejöttek.
Persze vannak kérdések, meg van minden, ami szokott, de időnként engedem magamnak, hogy ne görcsöljek ezeken. Most is. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése