A futár meg a hangja

http://majomszotyi.blog.hu/2013/05/26/miert_szexeljunk_910

ez kurrrrrrrrrva jó :D

más.

jövök ma haza, meló, utána kórházba nagyanyámhoz, utána tali nővérkémmel, papírozás, kvzás, dumcsizás, 4-6 villamos, óje, tök élvezetes heringeskedni, aztán sétálok haza, jó 10 perc, este 9 óra, fáradt vagyok, de legalább szép a hajam, mert voltam fodrásznál, és tornacipő van rajtam, amiben csak úgy repül az ember az aszfalt felett, hullaállapotban is, csak ne állj meg, mert lefulladsz, és nem tudod újra beindítani magad, 180 fokos fordulat a pékség előtt, ösztönszerűen, nem eltervezve, friss lángoskenyér vacsira, jó lesz az, jössz ki és mész tovább...

fordulok be a sarkon, a szomszéd háznál áll egy motorosfutár (motoros, tudjátok...), matat, talán keres valamit, közeledek,  Goldfish megy a fülemben, elhaladok mellette, ő akkor már csak áll, néz, helyes, és megszólal:

uhhhhhhhhhhhhhhhhh ... de szép vagy.

nem pitiző hangsúllyal - már a hangjáért megvettem, az a kellemes, mély, de kifejező fajta-  a jó hangtól én meg tudok őrülni, kiráz tőle a hideg, néha a felizguláshoz is elég, a hangsúly pedig közben, mintha azt mondta volna: 

de dögös vagy - elviselnélek az ágyamban - kérsz valamit inni?- kellesz.

de nem ezt mondta, hanem azt, hogy szép vagy. ilyet akkor mondasz egy idegennek, - nincs tétje - ha valóban ezt gondolod.

az apró, egyszerű dolgok... elhittem neki. 

a vigyort hosszú percekig nem tudtam levakarni az arcomról. félig visszanéztem, hogy a szemem sarkából lássam, hogy lássa, hogy mosolygok, - még ha igaz sem volt, tudja fene - de addigra már a kapucsengővel szarakodott.

aaaaaaaaaaaaaannyira jól esett. 

isteni szikra volt, hogy befussak a pékségbe. különben nem futunk össze. nem hiszek a véletlenekben, de azért hiszem, hogy a sorsom kovácsa én vagyok. szerettem azokat a szerepjátékos könyveket, ahol azon áll vagy bukik az életed, hogy melyik ajtón lépsz be... a valóságban is így van szerintem valahogy. az valóban előre el van döntve, hogy melyik ajtó mögött mi vár ránk.

de az rajtunk múlik, melyiket rúgjuk be...

kellett ez mára, valamiért oltárira betalált.

és ha már ott tartunk, hogy az apró, egyszerű dolgok a legszebbek, s azok ütnek a legnagyobbat:

Lakótárs nője

beszarok bazdmeg, teregetek kint az erkélyen, a csaj megint itt van persze, és mondja lakótársam, hogy utál teregetni, kéne valami, ami megcsinálja ezt helyettünk. erre a csaj - jövök ki a következő adag vizes gönccel a fürdőből - közli, hogy "Alice, nem kell kiköltöznöd". nézek rá, hogy ugyan mire gondol, (lassan költözöm, még kb egy hónap, úgy várom, mint a messiást...!) erre ő: "kell egy cseléd".

a másodperc töredékéig le se esett.

aztán elkaptam a tekintetem, úgy mondtam, hogy "haha". különben biztos ütök.

elhagytam fél úton egy fekete-bordó-csipkés tangát. ezek közül egyik jellemzővel sem rendelkeznek az ő "alsóneműi". (elképzeltétek...?) ő meg hozza utánam, és közli, hogy ha a srác szobájában ejtem el, és valamelyik nap megtalálja, biztos csúnyán kiosztja a fiút. mondom, ne aggódj, bevállaltam volna. erre ő, hogy annál rosszabb. röhög. nem nevet, vagy kuncog, vagy legalább vihog, nem, mert ő olyat nem tud, csak hisztizni, meg röhögni, és minden szaron besértődni, meg undorító beszólásokat megejteni, naiv és meggondolatlan humor köntösébe bújtatva. illetve megpróbálva. úgy csinálva.

elkezdtem kacagni. és majdnem azt mondtam neki, hogy, jaaaa, hát azon ne aggódj, drágám, mert rég túl vagyunk rajta, nem is egyszer. úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúgy megnéztem volna a bárgyú arcát.

nyilván nem igaz, de hogy lehet valaki ekkora paraszt, meg hogy tartozhat egy ilyen sráchoz, még mindig nem értem.

lehet tenni nekem egy szívességet, kislány.

Tiszta lap

letörik a kezem a 9 oldalnyi jegyzeteléstől, szétszakad a hátam meg a nyakam az egész napos üléstől a lehető leglehetetlenebb pózokban, és az agyam egy zombiéval vetekszik - ... - de nem bírok nem írni. nem, nem történt semmi különös, csak jó, hogy van egy üres, mégis interaktívvá varázsolható fehér felület, ami, akármit is írtam egy perccel korábban, vagy tegnap, vagy tavaly, ugyanolyan fehér marad. Hófehér, hívogató, új, tiszta, lehetőséget ad mindenre és bármire, nem bűn, szégyen, ciki, vagy szar itt semmi sem, és azt hiszem, ezért vagyok függő, meg Miattatok. 

furcsa, hogy most ilyen időszak van. hogy nincs semmi hihetetlen, semmi eget rengető, semmi pasistory, semmi, amin csámcsogni lehetne, semmi izgi... csak én vagyok, csupaszon. valahogy unalmasabb, mi? ... :D

nem tudom. mostanában ugye stresszes vagyok, meg fáradt, meg nyifnyafos, nyűgös, de hát volt ilyen eddig is, de úgy fest, mégsem ilyen durván. mert most az van, hogy a lelazulás képessége teljesen offos nálam, tele vagyok csordultig lelki szarral, még elélvezni se tudok, ha nem én oldom meg magamnak, ez meg Spyke-nak nem jó, (hány kapcsolatom ment erre rá...) én meg előre bestresszelek már ettől, hogy nem megy majd, ettől meg neki szar lesz, és akkor mi lesz, úristen. tegnap eleve nem volt annyira jókedvem, és aztán az lett a vége, hogy mondtam neki; ő legyen egy kicsit önzőbb, és azt nézze, hogy neki jó-e, mert nekem is jó, anélkül is, így éltem le 24-25 évet, e nélkül, magáért a sexért imádom a sexet, nekem az orgazmus plusz, kis szörprájz, no para, én meg majd megpróbálok nem cseszettül rágörcsölni, mert ez a kölcsönös szenvelgés egyikünknek sem jó semmire. aztán úgy aludtunk el, összegabalyodva  mint két hülye macska, a masztis cica, ahogy ő hív, meg a nagymacska, ahogy én néha őt, és persze minden rendben, hogy is ne lenne.

meg ugye tudom, hogy amint minden vizsgám letudva, és lesz, mert lehet, egy (egy...??? :D) olyan estém, amikor nincs lelkiismeretfurdaláskodásom, hogy iszom és jól érzem magam, és kialudhatom magam rendesen, akkor ez nem lesz téma, mert nem lesz ilyen, csak akkor is, na, ez tök hülyeség. 

meg aztán, olyat keféltünk, hogy csak na. bejöttem az erkélyről a szokásos dohányzásomból, felálltam az ágyára, még bőrkabátban, hogy levegyem a gyűrűimet, és a polcra tegyem, és ekkor beugrott, hogy ej, miért nem magassarkúban vagyok, egy tűsarkú a kis dzsekimmel, milyen átkozottul jó akt fotó készülhetne, aztán elképzeltem kettőnket, és hipp-hopp rendben volt a hetnékem. néztem rá, ő meg kérdezte, hogy mi van, én meg csak elmondtam, és akkor ott nem volt megállás. soha nem gondoltam volna, hogy egyszer (mit egyszer...?! :D) lesz olyan, hogy én állva, lábujjhegyen, a könyvespolcba kapaszkodva, majd megőrülve az érzéstől, leszek nagyon ellátva hátulról. ha el tudnék így is menni, azt hiszem, minimum 3 lett volna egymás után.

ezen is megint egyre többet gondolkodom. menni kéne, valakihez, valahogyan, hogy ez nem jó, nem normális, azt is tudom, hol a bibi, ki tehet róla, apám, és az első két barátom, hogy én ilyen nehezen lazulós vagyok, de hát van még remény, fiatal vagyok, meg mittomén... de azért néha úgy berúgnám ezt az ajtót is, mint ahogy az összes többit is szoktam, hogy hello, neked itt nincs helyed. aztán persze majd újra elfogadom, hogy ez van, csak ki mondja meg, hogy mit kapunk azért, hogy elfogadjuk, és mit azért, hogy addig küzdjünk ellene, addig ássunk mélyebbre és mélyebbre, míg meg nem találjuk az eredőjét... jaj már megint csak folynak belőlem a szavak, ez fura is, meg jó is, hiányzott már, csak értelme is lenne.

valaki megtalált, én meg kíváncsi voltam rá, hát olvasom, imádnivaló, ajánlom Őt Nektek:

http://xgomblogx.blogspot.hu

ilyeneket ír, minthogy:

"Na nem fröcsögöm tovább a rózsaszínű nyálat"

meg

"Ez olyan, mint a fingás, ha erőlteted: szar lesz."

ésatöbbi. :)

hát ez mi már?!?

hát ez mi már, ez az időjárás, a rohadt életbe... ?!?
május vége van, bassza meg, azt' annyira szürke meg hideg minden, hogy a telet könnyebben elviselném, mert a kabát, meg a sál, meg a hó, meg a forralt bor és a csizma családiasabb és melegebb, bebugyoláltabb hatást keltene... ilyen nincs, komolyan mondom. :/

nem elég, hogy tanulok meg dolgozom, és a kettő közt az alvás okozza a legnagyobb élményt, még az idő is retek szar. valamelyik nap annyira fáradt voltam, hogy elkezdtem a nagy kívánósságomban fantáziálgatni az ágyikómban, paplan alá bújva, aztán szépen belealudtam, és reggel arra ébredtem, hogy nem szűnt meg a szexuális feszkó, az milyen? kész.

legyen már nyár.

Szójátékmorzsa

Igen, hűtlen vagyok Hozzátok időhiány miatt... jelenleg próbálok életben maradni... de nem vagytok elfelejtve. :)

Spike-morzsa így estére:

Spike:

Itten letoltam a halálos iramban 4. részét és most megy az 5... És valami hiányérzetem van... Nem is tudom...

Alice:

Attól a filmtől mindig...hetnékem van :D

Én mára meghaltam, agyam semmi...

Spike:

Hát ahhoz, hogy rám dőlj, és hagyd magad kényeztetni, nem is kell agy:)

Majd legközelebb amikor veled nézem, lesz ...félés:)

Határozottan azt érzem, hogy nincs most olyan személy ebben az országban, akiért ezt a kapcsolatot - ha speciális is - elveszejteném. Még ha ma - kivételesen - a Kibogozhatatlan fel is töltött egy fotót face-re. Pici rajta, mint 10 m távolságból a legóman, mégis... felbaszott agyilag. Szépen őt is letoltam a face falamról, oszt' jónapot.

Illetőleg ugye jóestét.

Tessék élni helyettem is... ;)

cö-cö-cccö.

ELvagyok

Kész, sajnálom, imádom ezt a csajt, egyszerűen hihetetlen a stílusa :)

Szeretnék abban a helyzetben lenni, hogy én is megtehessem ezt... nem csak a haj, minden, bármi, a hangulat, de úgyis értitek. :)

Amúgy elvagyok. Tényleg, milyen jó ez a magyar nyelv... olyan kifejező. El. 

Csak úgy. Meg minek.

Haladok vizsgáról vizsgára, vannak jó napjaim, pl. szombaton is. Miniruha, - amilyet emberek közé nem nagyon veszek fel, de kva kényelmes, na, pont olyan -  erkély, sunshine, egy jó kv, cigi, párna a popsim alá, frissen mosott haj, frissen festett köröm - annak az illúziója, hogy van időm törődni magammal, éljen a Garnier, (ami amúgy egy nagy f**, legalábbis nekem...) - jó zene, amit M-től kaptam, - és azóta is szerelmes vagyok beléje - és tanulás - 100 oldalas kutatási zárótanulmány, óje. 

Aztán este Spike, meg a barátai, jó filmek, jó pia, másnap reggel egy kis ettyem-pettyem... amolyan lightos, lazítós, finomkodós napok voltak ezek.

Vannak néha rosszabbak, húzósabbak, mókus-kerekesek, de élek.

Értek rossz hírek, még emésztgetem őket, meg érdekesek is, lassan megint költözöm, félig-meddig saját lakásba, de ennek is ára van... Zajlik az élet, csak nem mindig finom...

Lássuk a mai musicot, M azt mondja, ez mindig rám emlékezteti - és szerintem gyönyörű:

PS: Ja, újabb pasipulcsi talált gazdára személyemben, most éppen M-től. Imádom a naaaaagy és meleg, kapucnis mackófelsőket, amik a térdemig érnek - na jó, nem muszáj addig :D Eddig ez viszi a prímet méretben :D Ez is egy perverzió biztosan.

viharjelentés

na most akkor reménykedjünk, hogy a ruhaszárítóról egyetlen csipkés tanga sem landolt valamelyik szomszédnál... vagy valamelyik másik kerületben...esetleg Pilisakárhol...? :D

mindenki vigyázzon magára, pls. 

Kanapén

találkoztunk, söröztünk, ültünk az erkélyen, beszélgettünk, kacagtunk, mint mindig, s egyszer csak elkapott, s megcsókolt. vagy én őt? nem tudom már...

snitt.

fexünk a kanapén. nekem piros betűs napjaim vannak, az volt a 2. nap, az meg még húzós. nem feküdhettünk le. de imádjuk húzni egymást, a pattanás előtti utolsó pillanatig... 

M megszólal:

 - Milyen jól lehiggadtunk 5 perc alatt.

 - ...

 - TE SE?!? ???? 

XD

Imádom a humorát.

amivel nem szoktam számolni...

... ha játszom.

Music

Gondolatok helyett zenék és képek... most ennyi jut.
Kell pár nap, aztán újra menni fog.
Addig ez. Nagyon ez.

hm-hm

Ajánlósos.

http://spanodcsaja.blog.hu/2013/05/06/funhouse_161?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook&utm_campaign=blhshare

Azon gondolkodom, hogy lényem és történéseim tükrében az most akkor kva gáz, avagy rohadtul nem gáz, hogy ezzel tökre egyetértek...

muszááááááááááááááááááááááááááááj.

tessék meghallgatni, bármilyen lelkiállapotban. :)

Néha

Mmmmmmmmm.

A pihenés napja

És igen, hihetetlen, de túl vagyok ezen a szopatós írásbelin is... még hátra 3 van  beadandó, 4 vizsga, meg egy 5 beadandós portfólió... de mégis, most már kicsit jobb, mert ezekre van egy hónapom.

Ma volt a pihenés napom, és csodálatos volt, sokáig alvósos, nagyokat kettyintős, nagyokat kacagós, beszélgetős és Jó barátok nézős, ééééééééééés stresszmentes. El se hiszem :)  

És ha belegondolok, hogy egy hónap múlva kezdetét veszi a 2 hónapos pihenés időszak, sok-sok bulival, napsütéssel, koncertekkel, ójaj, nem is tudom, mi a fenét fogok vele kezdeni. Ó, de. Anyagot gyűjtök a szakdolihoz :D

Rendben vagyok lelki-, és idegállapotilag, csodálatos ;)))))

Vélemény

Need time

Bocsi  a nagy hallgatásokért és kislábujjnyi bejegyzésekért, a suli miatt eléggé el vagyok havazva. Most szombaton is vizsga, pfffffffffffffffffffff. De reméljük, a húzós időszak már nem tart sokáig ;)

Zöld pötty konyec

...és lőn nyugalom és boldogság. nem kellett letiltanom, de mégse látom, és elvileg ő sem engem. ollé. :D

Döntés

Elegem lett. Eltelt bazdmeg nyolc hónap, és nekem elegem lett. Az álmodozásból, a vágyakozásból, a "majd egyszer biztosan"-ból, meg abból a megérzésből, hogy lesz még közünk egymáshoz. Elég.

Tegnap azon kaptam magam este, hogy felbasztam az agyam a zöld pöttyön. Igen, a ZÖLD pöttyön, face-n. Hogy miért kell nekem min-den-ál-dott-ki-be-ba-szott-kur-va-na-pon nézni ezt. Meg őt. Az üzifalát már nem látom, de a rohadt neve meg a pöttye valamiért mindig oda kerül, azok közé az emberek közé, akikkel rendszeresen beszélek, holott vele nem... (Ha-ha.) És unom ezt. Örülök, hogy boldog, tényleg. Hogy minden klappol - mert minden klappol -, de nem óhajtok én ehhez asszisztálni. 

Tegnap este, full sminkben már, totál kiakadtam ezen az egészen. Hogy fel kell fognom szépen, hogy SOHA, és a SOHA SOHÁT jelent, és ez így van jól. Volt Farkas, nincs Farkas. Nem várunk rá tovább, szépen éljük az életünket, de nem miatta úgy, ahogy. Nem szabad. 

Végül ahhoz, hogy ne bőgjem el magam istenesen, be kellett puszilnom egy feles pálinkát. 

Azon töprengtem, lehet-e olyat, hogy ne lássam, hogy valaki fent van-e chaten, mert csak ez zavar. De nem lehet, ahhoz le kéne tiltanom őt. Amit csak gőgből nem teszek meg; nem kell neki tudni, hogy mi van. Ha letiltom, a helyzet egyszerűbb lesz számára, mint az egyszer egy.... Kevés ilyen képmutató faszság érdekel, de ezt az örömöt nem óhajtom megadni neki, vagy bárki másnak, akinek feltűnik. 

Summa summarum, mostantól megpróbálom magam mindig emlékeztetni erre... bár remélhetőleg nem fog kelleni, legalábbis most kvára azt érzem, hogy tele vele a faszom is.

A motoros

Az mien, hogy úgy megkívánod a csoporttársad - aki amúgy eleinte nem is tetszett - , hogy hazaérve első dolgod két orgazmussal megajándékozni magad úgy, hogy alig állsz utána a lábadon a remegéstől....?!?

...Ott mutogatta nekem a motorját...gyönyörű darab. (Gerjedek a szép motorokra... ő a 3. a sorban... a legelső barátom, aztán K, most meg ő...) Meg ott vetkőzött ki előttem a motoros cuccból... aztán meg vissza...félúton leültünk elszívni egy cigit... azon kaptam magam, hogy a karizmait vizslatom, aztán a mellkasára téved a tekintetem, halad finoman lefelé, elképzeltem, mi lehet az atléta alatt, aztán lejjebb, aztán lejjebb...NA itt tértem észhez.

Kva tavasz, irányíthatatlan állapotba kényszeríti a hormonjaimat. Ezért leszek én mindig tavasszal/nyáron szerelmes... Felforr a vérem, és nincs megállás.

PS: Még az a jó, hogy egy két gyermekes apával ez kivitelezhetetlen. ...

/ Bocs, fiúk... :) /

Vihar

Imádom ezt az időt, teljesen begerjedek tőle....

ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssz...
grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr...
mmmmmmmmmmmmm.

uh...

:P

na így....

nem fair

Ez nem fair.

Hogy amikor Joey végül megcsókolja Rachelt, egy kis aláfestő zenével...

Amikor meghallom Christina Perrytől az "A thousand years"-t...

Amikor K leírta az érzéseit, én meg olvastam, egy olyan zenét hallgatva, amit tőle kaptam.. amiket igazgyöngyökként őrzök a youtube kedvencek listámban...

Vagy hogy nem merem befejezni a Smaragdzöld olvasását...

Hogy könnyek szöknek a szemembe, és apró pici papírgalacsinná gyűrődik össze a szívem...

Hogy tavasz van, és én itt ülök a nyári melegben, az üres ámde hangulatos kislakásban, tanulok nap-nap után, dolgozom nap-nap után, és annyi ember van, aki sorban áll (vagy állt, de stagnál..) hogy szerethessen, én meg ellököm magamtól mindet, mert nem érzem azt, s közben megőrülök, a hormonjaim táncolnak, de nem csak az ágyban huncutak, hanem a szívben huncutak is... szeretni akarnak, szeretni vágynak, és nevetni, boldognak lenni, itt üvöltenek belül, hogy hagyjam már abba, hogy adjak már nekik enni, hogy szerelemre vágynak, hogy miért nem adom meg nekik, ha lehetne, miért nem süppedek el benne, miért nem hagyom...

Én meg csak ülök itt egyedül, és várok a semmire, meg a senkire, mert akire, az már nem is létezik, és ha itt állna az ajtómban és becsöngetne, akkor is elküldeném, akkor mire ez az egész...

Nem fair.

Tudom, hogy az én hülyeségem, és csak én segíthetek magamon.

Attól még befőttes üvegbe zárva érzem magam.

Nem tudom szépen beilleszteni, de nini:

http://www.youtube.com/watch?v=gvIqf3uKG-A

Bókok

Amikor egy pasi no sminkben azt mondja rám, nagyra tátott, ragyogó szemekkel, hogy gyönyörű vagyok, az ... mindig megvesz kilóra. Szóval sose hiszem el. :) Tegnap meg közölte velem, hogy egy szál szemüvegben is hihetetlenül sexy vagyok. Bár gyanítom, itt a meztelenség is nyomott a latba :D