Eltörve

Nem mostani életérzéshez, de nagyon üt, úgyhogy muszáj.

---

Hegedűs János: Eltörtünk

Bajnai Nórának

Eltörtünk. Végleg, 
ahogyan a tárgyak törtek, 
amikor a konyhában 
utánad repültek.   
Holmid maradt csak velem: 
szárítón zoknid, bugyid. 
Széthagyott körömcipődön 
naponta átesem.   
Mondják: lefogytál, 
megőrültél. Másoktól 
hallott hír vagy már, 
nemléted, mint a rák,  
roncsol. Mindenhol 
hiányod robbant szét 
bútort, gondolatot,
a mániám vagy! 

Lettél  az, amennyit nem érsz: 
egy városnyi emlék, 
így álltál nekem össze  
végképp Budapestté. –   
Házak, zaj, forgalom. 
Menekít előlem, 
téged visz most 
minden villamos.

Forrás