Nem mostani életérzéshez, de nagyon üt, úgyhogy muszáj.
---
Hegedűs János: Eltörtünk Bajnai Nórának
Eltörtünk. Végleg, ahogyan a tárgyak törtek, amikor a konyhában utánad repültek. Holmid maradt csak velem: szárítón zoknid, bugyid. Széthagyott körömcipődön naponta átesem. Mondják: lefogytál, megőrültél. Másoktól hallott hír vagy már, nemléted, mint a rák, roncsol. Mindenhol hiányod robbant szét bútort, gondolatot, a mániám vagy! Lettél az, amennyit nem érsz: egy városnyi emlék, így álltál nekem össze végképp Budapestté. – Házak, zaj, forgalom. Menekít előlem, téged visz most minden villamos.
nem tűntem el.
rengeteg változás van most az életemben, hideg is, meleg is... jó is, rossz is, könnyű is, nehéz is.
de a kövek csak úgy potyognak le rólam. ;)
aki teheti, tegye ezt, helyettem is: :P
én pörgök ezerrel. :D