Szívdobogás
nemrég arról beszélgettünk egy kis kocsmaasztalnál,
hogy mi is a helyzet a “szeretlek” kimondásával.
elhangzott mindenféle vélemény, mind érthető és logikus.
… hogy nem jó túl korán kimondani, de az sem egészséges,
ha képtelen vagy rá
… hogy csak olyankor kell mondani, amikor tényleg érzed,
ne “használódjon el”
… hogy a legfontosabb az, hogy mutasd, ha mondod, ha nem.
bennem inkább csak egy érzés volt. meg emlékek. és vágy.
egyszer úgy vallottam szerelmet, hogy fogtam a kezét,
és a mellkasomra helyeztem, érezze a szívdobogásom,
hogy galoppol bennem valami, amikor közel van. értette.
amikor olyan ember mellett alszom el, akit szeretek,
szinkronizálom a légzésem az övével, mert így
egy idő után a szívünk is ugyanabban a ritmusban ver.
szeretkezés közben ugyanez megtriplázza az orgazmust,
de nem is az a lényeg, hanem valamitől sokkal elérhetőbbnek
tűnik az “eggyé válás” fogalma.
nagyon szeretem a “my heart skips a beat” kifejezést.
tudod, az az érzés, amikor üzenetet kapsz tőle, vagy hív,
vagy meglátod közeledni a tömegben, és azt érzed,
“ha a világon bárkit választhatnék, akkor is Te lennél az”
/Puritán Szemét/
innen.
----***----
Mesterházi Mónika:
Holdvers
Feljött a hold, le fog menni
kellett nekem úgy szeretni
lemegy a hold, feljön újra
aki szeret, az kibírja
feljön a hold, de soványabb
ami elmúlt, már ne várjad
ha soványabb, majd kitelik
a semmi tart akármeddig
----***----
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése