Küzdök.
A suli, a beadandók, szakmai gyak.
A munka. Kihúzták a széket a seggem alól, hogy finoman fogalmazzak, és nem esik éppenséggel túl jól. Új, és nem valami szimpatikus munkakörben kell megállnom a helyem.
A diéta.
Mindig újabb adag energiát és türelmet meríteni valahonnan, ahol már nem nagyon van amúgy sem.
És az a vicc, hogy valahogy pont azért érzem, ,hogy menni fog, mert ennyi minden összejött. Harcolni, küzdeni, túlélni, kibírni, nem is, ennél több; bizonyítani, hogy így is működhet. Hogy így is vagyok elég jó. A hülye maximalizmusom. De most valamiért pont ez ad erőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése