Álomvilág
Ebben a Mindenségben
Minden csupa nyár,
Csupa illat,
Naplemente a házak közt,
Forró levegőben sóhajtó
Hűvös szellőből van a kerítés,
Tágra nyílt szemeid az álmosan nyíló ablakok
A vonzalmunkból épített, furcsa szobára,
Édes nyírfa ajtóinkon kilincs a kettőnk közt vibráló tűz…
Minden csupa nyár,
Csupa illat,
Naplemente a házak közt,
Forró levegőben sóhajtó
Hűvös szellőből van a kerítés,
Tágra nyílt szemeid az álmosan nyíló ablakok
A vonzalmunkból épített, furcsa szobára,
Édes nyírfa ajtóinkon kilincs a kettőnk közt vibráló tűz…
Ebben a világban Alice elvész
Csendes magánya pillanataiban,
Itt Te vagy a herceg, akinek nincs fehér lova,
Te, akit örökké érezlek,
Érzéseket olvasok soraid között,
Hangulataidat iszom s szívom magamba…
Csendes magánya pillanataiban,
Itt Te vagy a herceg, akinek nincs fehér lova,
Te, akit örökké érezlek,
Érzéseket olvasok soraid között,
Hangulataidat iszom s szívom magamba…
Várok.
Mi a fenére és miért is várok,
Ha elém állnál,
Ha kellenék,
Megijednék…
Megijednék…
Tudom,
Az ébrenlét gyönyörébe csent apró öröm-homokszemek
Tekintetemben s az én soraim közt sem nyomtalanok;
Te is észreveszed, és zavarban vagy,
Hol édesen nyílni kezdesz,
Hol elzárkózol újra…
Az ébrenlét gyönyörébe csent apró öröm-homokszemek
Tekintetemben s az én soraim közt sem nyomtalanok;
Te is észreveszed, és zavarban vagy,
Hol édesen nyílni kezdesz,
Hol elzárkózol újra…
Nem először írom;
Ez is csak kés a húsba.
Lehet, tényleg csak álom ez,
Csakugyan puszta, mezítelen vágy,
És félreértett jelekből elhitt
Vak mámor-ittasság.
Csakugyan puszta, mezítelen vágy,
És félreértett jelekből elhitt
Vak mámor-ittasság.
Ez a világ az enyém, s egyre inkább érzem,
Veszélyes, mert a hit mindent megdönt,
Ezért nem hiszek el semmit Belőled,
Ezért nem hiszlek el Téged magadat sem,
De mégis kaptál helyet nálam,
Veszélyes, mert a hit mindent megdönt,
Ezért nem hiszek el semmit Belőled,
Ezért nem hiszlek el Téged magadat sem,
De mégis kaptál helyet nálam,
Egy világot tőlem;
S lám, ha sután is,
Fájón is,
De újrateremtetted bennem,
Újra megnyitottad;
Újra ömlenek a szavak;
Nem rímben, de sorban,
És nem lelem nyugalmam vagy csendem
Sem vodkában, sem borban,
S lám, ha sután is,
Fájón is,
De újrateremtetted bennem,
Újra megnyitottad;
Újra ömlenek a szavak;
Nem rímben, de sorban,
És nem lelem nyugalmam vagy csendem
Sem vodkában, sem borban,
Csak az alkotásban, a táncban, az elmélyülésben.
S mikor üres üveggolyó tekintettel
A konyhaablaknál ülve a semmibe révedek,
S lelkem nagyon messze jár;
Ebben a Semmisségben
Minden csupa nyár,
Csupa illat,
Naplemente a házak közt,
Forró levegőben sóhajtó
Hűvös szellőből van a kerítés,
Tágra nyílt szemeid az álmosan nyíló ablakok
vonzalmunkból épített, furcsa szobánkra,
Édes nyírfa ajtóinkon kilincs a kettőnk közt vibráló tűz…
A konyhaablaknál ülve a semmibe révedek,
S lelkem nagyon messze jár;
Ebben a Semmisségben
Minden csupa nyár,
Csupa illat,
Naplemente a házak közt,
Forró levegőben sóhajtó
Hűvös szellőből van a kerítés,
Tágra nyílt szemeid az álmosan nyíló ablakok
vonzalmunkból épített, furcsa szobánkra,
Édes nyírfa ajtóinkon kilincs a kettőnk közt vibráló tűz…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése