... 12h meló után...
/tudom, hogy beteg, de mégis aaaaaaaaaaannyira jó.../
.... mégse tudok most szar kedvű lenni.
valahogy a tavasz, a friss szellő lehelete, a napfény cirógató csintalansága felébreszt és feltölt energiával, mint mindig. :)
szisszen a citromos sör doboza, cigarettát gyújtasz, mélyen le a tüdőbe, aztán lassan, határozottan kifújod, új lélegzet, a fesztiválok csalogató hangulata, a zene ritmusa...minden évben ugyanaz, és mégis minden alkalommal új. szóljatok, ha unjátok. XD
a Petőfin a zene eszedbe juttatja a Farkast. ismerős, kellemesen fanyar íz a szádban, a szívedben, az ágyékodban. nagy faszkalap voltál, ember, de valami klassz mégis maradt Belőled, itt, mélyen. valószínűleg végleg sosem veszel el, fuck you, Boy...
ez is egy értelmetlen poszt, csak úgy van, önmagáért. bocs emberek, mostanában hiányoznak a magasröptű gondolatfoszlányok... nincs idő. úgy fest, mindig így van ez; amikor nincs kit szeretni, akkor tudok rácsodálkozni az élet nagy dolgaira. amikor lakik valaki a szívemben - és ami fontosabb; én lakom valakiében... - akkor ez kevésbé működik... idő, energia, élet, stb.
fura most, amúgy.
fura megélni ezt a kettősséget.
fura - még furább, inkább - egy Jobbik-os hvg cikket olvasni, ami arról szól, hogy a melegség betegség. fura arra gondolni, hgy szedhetem a sátorfámat, ha itt egyszer beüt a krach, mert vállalom önmagam, meg azokat, akiket tisztelek és szeretek...
fura, és mindig is az lesz, hogy ennyire odafigyelek mások reakcióira.
fura, hogy eladtam a lelkem az ördögnek azért, hogy cserébe jól keressek. nem, nem vagyok ezzel kibékülve, mielőtt bárki azt hinné. meddig megy így? nem tudom. amikor elfogy a hitem. riasztó arra gondolni, hogy egy párkapcsolatban sokkal korábban elfogy...
fura, hogy ez a két dolog tölti ki az életem jelentős részét. meddig? hogyan?
hogy...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése