hetek óta kabátot akarok venni. de csak derékig érő cukiságok, formátlan és vékony szövetkabátok, és Michelin-baba feelinges fröccsöntött szörmedvények vannak mindenhol. persze, vannak kivételek, ezek nincsenek a méretemben (ooooooooooolyan jó picinek lenni :-@) illetve 10 rongy fölött fexenek árban, amit személyem elleni célzott sértésnek élek meg. így aztán folyton csizmákat veszek, mert azokat találok, és imádom őket. lassan viszont ennek köszönhetően hasonló helyzetbe kerülök, mint ez az el nem hanyagolható külsejű és megjelenésű hölgyike:
jut eszembe, S járt itt, fotóztunk, illetve egymás nyelvével simogattuk egymást, az ő szavaival élve, szokás szerint katartikus élmény volt, és a gyümölcse is meglett. erről is postolok majd, amint újra élőlénynek érzem magam. mert a tegnap éjjelt ma nagyon éreztem egész nap :DDD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése