soha nem óhajtok felnőni. ja, felelősség van. de attól még... eltartom magam, bemegyek szombaton melózni, ha kell, zsinórban, puszira, pénzügy, megafaszom, ésatöbbi.
és mégis, életem egyik legnagyobb kérdőjele a felnőttlét, feleségnek lenni, anyának, saját kecó, komolykodás, felejtsd el.
inni az Erzsébet téren, bulizni, komolytalankodni, a játékaimat játszani, ezek mennek... és ezektől érzem jól magam. gáz? lehet. de nekem így jó. kész.passz.csigabigafasz. :D
van új fiú...egy nappal született később, mint én. vicces.
mintha egy pöttyet megijesztettem volna azzal, hogy azt mertem mondani, szabad a csók, szabad a tánc, és ha úgy alakul, szabad hely is akad az ágyamban... de nem rögtön össz-vissz 10 szó váltása után, hajnalban. ismeretlen számára a bizalomra épülő, de nem szerelemből, vagy egyéb párkapcsolatszagú illetékességből táplálkozó szexualitás... én már csak így működöm, bocs. érdekel is, meg nem is. piszkálja a fantáziámat, de csak amolyan éppen hogy... fura.
a Tetoválttal egy ideje csend van. de valahogy azt érzem, ez ideiglenes csak. és majd megint jönnek a "levélkék" meg a "sziókák", és akkor már nem kisbaltáért fogok nyavalyogni, hanem stílfűrészért sziszegni, és nem azt fogom dúdolni, hogy egy-két-há, hanem azt, hogy bazdmeg-bazdmeg-bazdmeg... nini, van, amire ez a Belga szám is jó XD XD XD
jáj, mi lenne velem, ha kialudnám magam, el se tudom képzelni. talán még normális is lennék. ha-ha. na ó, az kizárt. XD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése