nem, most nem a tetovált fiú :D
róla nincs mit mesélnem, meg amúgy sincs most. nehéz volt ez a hétvége, szar volt, szomorú volt, egy-két apróságtól eltekintve. ilyenkor még nehezen beszélek, nem nagyon jönnek a számra a szavak...
azonban nagyon rég óta - hosszú évek óta - kacérkodom a tetoválás gondolatával. a piercinget elfogadtam, hogy nem lehet... bár a microdermál piercingek kicsit alakítják a véleményem; nem feltűnőek, és az álmom mégis megvalósítható lenne velük... még a jelenlegi pozícióm is elviselné. (igen, arcra van tervbe véve...)
tetoválásból rég keresem azt, amit én elképzeltem magamnak, ami itt él bennem. lerajzolni nem tudom, viszont sehol sem találom", így csak tolódik hosszú ideje a projekt. elvégre ráérek; társam lesz egy életre... bármikor megléphetem ezt. mostanában megint nagyon mozgat ez a téma. talán azért, mert ha tetszik, ha nem, kénytelen leszek újra ceruzát ragadni, ha meg akarom csináltatni... és addig fejleszteni magam, amíg papírra nem tudom vetni azt a lelkemben több, mint 10 éve örvénylő lényt... keresgélős guglis körútjaimon találtam néhány naggggyon jó képet, most ezeket kapjátok szavak helyett. ígérem, azok sem késnek sokat. csak ilyenkor ... idő kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése