HELLO Nyár

no újra itthon.

nem tudom, mi lenne velem, ha egy hétre mentem volna el, vsz. sikítófrászt kapnék most.

ha valamilyen új élethelyzetbe kerülök, amit élvezek, akkor mindig nagyon bele tudom élni magam, és nehezen engedem el.... jó volt ez a pár nap, és SEMMI KEDVEM KISZAKADNI BELŐLE. varázsoljatok eeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeel...

Family Guy és Cleveland Show túladagoltságban szenvedek, de nem bánom :D szétrömiztem az agyam, (és szégyent hoztam magamra, mert alig ittam :D), fürödtem egy naaaaaaaaaagyot, végre úsztam kicsit, pihiztem, fetrengtem jobbról balra, meg lettem szeretgetve, eszméletlen jókat keféltem, (soha életemben nem kellett ennyire csendben lennem... :D) és jókat ettem. ;)

tegnap meg Sziget... hát azért az hagyott maga után némi kívánnivalót.

a hangosítás borzasztóan fos volt, én nem tudom, mi van itt újabban... alig lehetett hallani valamit.

ha nem ismertem volna a számokat, lehet, bajban lettem volna. így viszont tudtam, mit nem hallok. szégyen. hát ez mi már??? eléggé elkámpicsorodtam tőle, bár így is nagyon jót ráztunk rá, de ezt az élményt, amint lehet, korrigálni kell majd egy igggazán jó Parov koncerttel...

aztán mentünk innen oda, amonnan emide, táncoltam mezítláb, homokban, mmmmmmmmmmm... :)

szeretem, hogy van az a szint, amikor már csak te vagy és a zene... szeretem, hogy a Szigeten, ha valami nem tetszik, keresel helyette másik helyet, másik zenét... és ha túl sokat ittál, csak sétálsz egy nagy kört, és aztán party again... szerelmes lettem a mindenhol függő színes lámpákba és lampionokba :)

furcsa - még mindig - hogy több a külföldi, mint a magyar. nincs nekem semmi bajon senkivel, félreértés ne essék, de az angol tudásom a béka segge alatt van, és különben is - bocsánat érte - szeretek magyarul beszélni. amikor hajnalban egy srác magyarul szólt hozzánk, majdnem sírva fakadtam örömömben :)

szeretem, hogy mindig van valami a fesztiválokon, ami felvidít, - láttatok már 70 éves transzi faszit arany feszülős trapézban, vagy zsiráfot kereső UFO-t? :D - szeretem, hogy magad lehetsz, önmagad. mindegy, mi van rajtad, mindegy, hogy mozogsz, ha jól érzed magad, jó arc vagy. lehet, hogy ez beteges, de nekem ez ... baj van a prioritás rendszeremmel, és ezért vagyok én Alice, de én így érzem magam jól.

és nem, nincs kedvem most nekiállni pakolni, bezsákolni a gönceim, és menni, új lakásba, új életbe..közben meg várom is.

érdekes ez, mert most egy éve kezdődött ez a hol boldog, hol keserédes csillámporral meghintett időszakom; Farkas, Kibogozhatatlan, Spike, no meg a többiek... bizarr, hogy már egy éve volt. valahogy egy ideje várakozással teli a levegő, és nem csak attól feszült, hogy már érezni benne az ősz hűvös leheletét. mintha az átok körbe ért volna, mintha lassan levedleném a halpikkelyeimet, amik a ruhám alatt a testemet fedik... (ugye, Bridget Jones? :))

mindegy, egy dolgot megfogadtam; ha már elbasztam ezt a nyarat, - öhömm - akkor az augusztus jó lesz, és nem vagyok hajlandó tudomást venni arról, hogy mindjárt vége az egyetlen imádott évszakomnak, hanem kiélvezem az utolsó pillanatáig. reméljük, az majd valamikor októberben lesz :)

koncertek, kisebb kiruccanások, hétvégi pihizések, muszáj még idén kinézni a Velencei tóhoz, és hasonló apró, finom terveim vannak. 

HELLO Nyár, még nincs vége! 

NEM engedem. :P