Bocs, de folytatom. Nem bírok magammal, fáradt vagyok, de nem bírok aludni, mert rémálmaim vannak mostanában... Sehogy se jó, semmi sem köt le, és ömlenek a gondolatok, az aggályok, a félelmek és a kva düh hullámai.
Az életem.
A kicseszett életem.
Minden egyes napom 7 éve.
Közben a rossz túlélő technikám.
Már hányingerem van - szó szerint. Azt hiszem, a gyomorideg lehet.
Itt nőttem fel.
Itt lettem ember.
Itt van mindenem.
Nem csak egy munkahely volt, hanem az életem.
Kegyetlenül fáj ez az egész.
De magamtól, ki tudja, mikor tettem volna meg ezt a lépést.
Érzem, hogy jobb lesz, hogy ez egy változás, aminek már nagyon itt volt az ideje.
Hogy elcsesződött, elbaszódott minden.
De ez a fájdalom más, mint amivel valaha dolgom volt.
Nem egy családtag, nem a párom... mindent úgy szoktam a hátam mögött hagyni, hogy jó visszagondolni rá.
Most csak az űr van.
Fekete
és
ordít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése