írnom kéne a szakdolgozatom, 30 oldalnál járok, és szorít az idő, mint kutyát sarokba a fenyítés. de ha egyszer nem megy.
annyi minden van most, annyi minden szakadt rám. van, ami jó értelemben.
minden a változás szelét hozza, a megpróbáltatásét, a döntésekét, és ezzel kissé a megtorpanásét, a befelé figyelését is, dolgok elengedését, szempontok és tényezők mérlegelését, a valódi érték és súly felismerését.
olyan régóta szívok már. olyan régóta szorítom össze a szám. ez mind nem egy értékesítő, és nem egy vezető ismérve. a baj az, hogy az elvárások olyannyira képesek eltorzítani a dolgokat, és workalcoloholic-ká tenni az embert, hogy már nem látja a fától az erdőt - sem.
ma esélyt kaptam, választást, döntési lehetőséget. két új pozíció közül. két látásmód közül. egy könnyebb és egy nehezebb közül. egy kihívás és egy rutinfeladat közül. a kérdésekkel teli és a megnyugvást hozó, monoton közül...
amikor azt mondják a pofádba, hogy nem vagy jó vezető, hogy nem vagy vezetőnek való, retkes szar érzés. de tényleg retkes szar.
amikor azt mondják, ők erőltették rád, ők akartak átnevelni, ők akartak Téged ide, akkor persze belül helyeselsz.
amikor azt mondják, van egy társosztály, aki epekedik érted, dagad a melled, of course.
amikor azt mondják, itt is maradhatsz, szakértői poziban, fellelkesül benned az ösztönén, aki mindig is erre vágyott.
amikor azt mondják, azt akarják, hogy jó legyen neked, belül valami melegség szétárad benned.
amikor azt mondják, azt akarják, hogy jó legyen nekik, azért az egód felhorkan.
túl sok ellentétes érzés van bennem. ami szar, arról persze ők tehetnek, ami jó, az meg jöhet még, dögivel, és annak persze csak az én életemben van helye. faszság, mert nem igaz. de már annyira torz minden.
elveszik a csoportomat. nem tudom megfelelően vezetni őket.
persze, hogy nem, mert nem kaptam lehetőséget kibontakozni, idő hiányában, és feladatokkal túlterhelve. de az is tény, hogy nem akartam soha vezető lenni, nem értékesítési. képes vagyok rá? igen. ösztönösen? igen. szeretem? bizonyos szempontból, és - helyzetekben igen. de az ő elvárásaikat jogosnak tartom és helyénvalónak? nem.
kaphatok helyette egy szakmámba vágó melót, de akkor tudnom kell tiszta lapot adni nekik - magamban. és nekik is képesnek kell lenni erre velem szemben. egyik sem garantált. és továbbra sem váltok. szeretném? igen.
vagy mehetek egy csapat édes cukorborsó leányzó közé, akik közül kilógnék, mint a zsiráf a sün-tornasorból... ha azt mondanám, biszex vagyok, egy lánnyal járok, néha nézek pornót, blogot írok, és eddig az volt a csapatépítő tréning, hogy ittunk hajnalig, és közben néha összesmároltam ezzel-azzal, ledőlnének a székről, és garantáltan kiutálnának. adminisztratív meló a javában, semmi kihívás (semmi klassz..), és uncsi. nyugi lenne? ja. megbolondulnék rövid úton? valószínűsíthetőleg. de persze ki tudja. persze.
örülnöm kéne, hogy lyuk van a seggemen? naná.
látom-e, hogy kirúgás helyett új esélyt kaptam reakcióként az utóbbi időben történt túlterheltségem okán mutatott anitilelkesedésemre és motiválatlanságomra? igen.
rakd össze.
nekem még nem megy.
PS: fel is állhatnék? el is köszönhetnék? igen. terveztem? igen. megkönnyebbültem valahol? ja. csalódott vagyok-e? na igen.
Valójában felállni bármikor felállhatsz. Én miután úgy éreztem, hogy már egy percig sem bírom tovább még halogattam másfél évig a lépést. S amikor léptem, akkor is kellett egy utolsó csepp a poharamba, konkrétan egy ordenáré paraszt kolléganő újabb megnyilvánulása. Azután olyan könnyű volt felmondani, hogy még én is csodálkoztam.
VálaszTörlésDe valójában bármikor eljöhettem volna. Ezt csak azért említem, hogy bármit is döntesz, ezt tartsd észbe. Mert akkor nem lehet gond.
Megjegyzem én is gondoltam azt, amikor már nagyon elegem volt az emberekből, hogy Istenem! Adj adminisztratív munkát (értékesítés, ügyfélszolgálat helyett), de bevallottam magamnak, hogy csak egy napig bírnám, aztán meghalnék az unalomtól...
Szerintem az a kérdés, hogy mi a terved a későbbiekre. Mert egy unkreatív munka adhat megnyugvást, és lehetőséget a felkészülésre valami nagyobbra.Persze ez is egyénfüggő, mert valakinek meg totál leszívja az erejét.. Na erre varrj gombot! :) Jól megmondtam, nem? :)
Mi a megérzésed? Ha elcsendesedsz, nem agyalsz és kattogsz, hanem csak valami nyugodt zenét hallgatsz, bámulsz ki a fejedből, akkor mi a megérzésed? Az lesz a jó!
Puszikákat küldök!
Ui.: nem tudlak elképzelni a cukorborsók között...
a felálláshoz is erő kell, nyitottnak lenni az újra, képesnek lenni kezdeményezni, más típusú kudarcélményeket elviselni, és közben tisztában lenni önmagaddal, nem összeesni... nekem mindig mindent jól át gondolnom, rá kell készülnöm. ez most felébresztett, hideg víz volt, de kellett, jót tett és tesz... érzem.
VálaszTörléshogy hogy döntöttem - mert mára kellett - és közben mit érzek... erről nem itt, de egy-két napon belül lesz erőm írni róla, letisztultabban.
köszönöm a támogatásodat, mert sokat jelent.
egyébként a megérzésemre hallgattam ;)
UI: én sem magamat. :D