Hisztis

Szakítás utáni elszorult torokkal ébredős reggel, üresség pang bennem, hiába kacsint be a nap a függönyön át.
Hiába van hétvége, nincs semmi, amitől értelme volna, amitől lelkes lehetnék, amitől továbbhaladhatnék....
Nyár-végi, hűvös, jóleső szellő lökdösi a porszemeket a levegőben, mélyen leszívom a tüdőmbe.

S közben már csordul is a könnyem;  húsomba vág kajánul az ősz, és már suli sincs, se kutyám, se macskám; nincs, ami fenntartson a felszínen.


Bocs, tudom, olyan vagyok, mint egy menstruáló hisztis nő.
Majd elmúlik.