Egyetlen hétvégét vártam igazán.
EZT. EZT ITT,NI.
Amit ágyban töltök, torokfájósan, taknyosan, szédelegve, takaró alatt, végigaludva a napokat.
Ahelyett,hogy vidéken lennék a barátaimmal, társasoznék, főznék, innék, dumálnék, fetrengenék, VELÜK LENNÉK.
Most akkor ne legyek kva mérges, és ne keressek összefüggéseket, hogy miért is büntet a sors, vagy bárakárki, ugye...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése