2012. szeptember 9., vasárnap

Leves


Nem ér rá holnap. Annyira felzaklatott, hogy nekiálltam mosogatni. VENDÉGSÉGBEN. :D

SSSSSSSSSSSSSSSSSz. Most kell döntést hoznom. Hogy kell-e nekem. Mert ha nem, most kell megállj parancsolnom ennek az egésznek. Akarom, hogy maradjak egyedül, Spike-kal kiegészülve, a Leányzóval, és szerelem nélkül menni tovább egy ideig az úton?

Vagy beleugrok ebbe???

Hát figyelj. Akartam kapcsolatot? Nem. Akartam szerelmet? Nem.

Erősen beleköptél a levesembe. Adtál nekem egy ölelést, megérintetted a csípőmet, és én megőrültem, kaptam tőled néhány tündöklő szót, egy-két megfejthetetlen, édes tekintetet, és ezek most mind ott kavarognak a tányérban. És én "csak nézem, és nem hiszek a szememnek". Azon töprengek, hogy fogjam, és kiöntsem a lefolyóba? Vagy egyem meg úgy, ahogy van, és hagyjam, hogy a szívemben pattogó, kacagó kis, sziporkák egyre csak nőjenek?

Aztán, ha a dolgok rosszul sülnek el, akkor ismét fájni fognak. Akkor majd a szívem egy részét szabadságra küldöm, hogy újra üres legyek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése