Mr. Grey

Megkaptam ajándékba "A szürke ötven árnyalata" c. könyvet E. L. James-től. Amúgy is érdekelt, így aztán igazán örültem neki. :) Egyrészt falják szerte a világon, másrészt mostanában igencsak felpezsdült a szexuális életem, és keresek annyi mindent e téren is. Magamat, a korlátaimat, a határaimat, a lehetőségeimet... de erről még úgyis fogok írni. Szóval a téma mozgat, kijelenthetjük. Elkezdtem olvasni, és eddig a tapasztalatok a következők:

• NE olvasd a könyvet BKV-n, vagy egy padon, útközben, mert enyhén esélyes, hogy kényelmetlenül érzed majd magad. Az emberek megérzik, ha felizgulsz... olyan kaján vigyorokat lőttem el a metrón, hogy csak na, de hát nem lehetett nem megtenni. Egyes részeknél becsuktam a könyvet, és vettem néhány mély levegőt. A határán álltam, hogy ne keressek valakit a közvetlen környezetemben, aki vette az adást, ne nézzek bele a két (szép?) szemébe, és ne kérdezzem meg, hogy "dugunk?"
• NE olvasd a könyvet, ha vársz egy srácot, akivel nem akarsz, vagy mindegy is, de nem kéne tenni semmit sem. Értitek, ugye.
• NE olvasd a könyvet amúgy kb. sehol és semmikor se, csak amikor van időd és lehetőséged egyedül lenni, és ha becsukod ezt a szerencsétlen műalkotást, akkor legyen még plusz pár perced magadra, magadhoz (nyúlni...) (vagy vlk máshoz...? kérdés, megérzi-e, hogy a dolog most nem róla szól...én nem ajánlom. )
• Ha ezeken túllendültünk, jöhet a szakmaibb része: lehetett volna ezt jobban is - szerintem. Szebben, érzékletesebben. Kicsit hiányzik belőle a dolgok lényegének leírása. De még így is őrült jó.
• Ja és, akármi is, akárhogy is, nem lehet elfelejteni azt a nagyon szomorú tényt, hogy igen erős a koppintás Stephanie Meyertől. Ő volt az, aki megmutatta nekünk azt a szerelmet, azt a vágyódást, azt a kegyetlenséget, azt a MINDENSÉGET és végtelen érzéskavalkádot, amivel egy férfi és nő lelki összeolvadása jár(hat). Amiről igazán fel lehet ismerni: "Lélegezz". Ezt ne lopjuk el, kérem szépen, mert ok, hogy üt, de már nem ugyanaz, keserű így nekem ez. Ellopni valaki szerelemfogalmát, az olyan, mintha az agyát és a szívét kikaptad volna belőle, hogy "bocs, ezt kicsit kölcsönveszem". Hát ne tedd, b meg. Milyen jogon. Meg lehetett volna a nőnek ennyi esze. Hogy ha ő is ez a nemlélegzős típus, akkor sem ugyanúgy írja le. (Én is nemlélegzős típus vagyok. De mégsem írok úgy, mint Stephanie Meyer. :D) A másik. Az a szerencsétlen főszereplő pont olyan, mint az Alkonyat Bellája, leszámítva a szeme színét (???). Ez meg már csak meggy a habon. Ettől a felismeréstől nekem nagyot zuhant a szememben az írónő (sajnos). Mert amúgy meg annyira jó. Így is elveszek benne, mint mondtam volt. De, ha annyi kreativitása van, és fantáziája, akkor ez mi???? :'(

Majd még írok - van egy olyan érzésem - a továbbiakról. Eddig vegyesek az érzések.... De ajánlom annak, akinek ilyen jellegű az étvágya.