Ősz, @rc, szív

Az idő gyönyörű. Napsütés, ezer színben játszó táj, falevelek, friss, a változás ízét hozó szél, ami hol kacéran, finoman simogat, hol vad, mint egy egy anyatigris, aki jogát és létjogosultságát védi és hirdeti így szeptember közepe táján. Jól esik. Most már jól. Nehezebben szoktam elengedni a nyarat, de most jól esik :) Pénteken egyik csoporttársam elhozott kocsival haza Egomból, és a Kőhegyen keresztül jöttünk... Visegrád fele is gyönyörű, de azok az utak, az erdők, a hegyek, a csupa zöld, vörös, narancssárga, a ködön átkacsintó napsugarak, a hűvös, amelyet, ha kiszállsz a kocsiból, szinte harapsz... az Alkonyat jutott eszembe róla. Megnéztük a kilátót, minden tejfehérség fedett, és így is felfoghatatlanul szép volt. Hiányzik a túrázás...

No. Nem szoktam én politizálni, sőt; minek. Persze, foglalkozz azzal, mi körülvesz, így a politikával is - mi más vesz most körül minket, ó jaj... - de amikor azt érzed, semmi értelme, és csak magadat harapod, ha hagyod, hogy a lelkedbe bekússzon ez a sok fájdalom, sok kín, ráadásul az arcodba hazudnak, és a híradóban nem arról hallasz, amiről kellene, mert a baleseteken, halálokon, gyilkosokon és őrülteken kívül semmiről nincs szó - ja de, bocs, az áremelkedés kimaradt - akkor minek nézzem, hogy lehúzzon, és depressziós legyek egy hétre. Ami valójában történik; döntések a hátunk mögött, rólunk, nekünk, s mindezt nélkülünk - a kedvencem a nemzeti konzultáció és testvérei, ahol is mindig válaszolhattam azt az 1+1 az 2? típusú kérdésekre, hogy "nem tudok dönteni"... Bocs, engem ez nem köt le, én ezzel nem tudok mit kezdeni. És igen, a magam módján harcolok ellene, megvan a véleményem. És lehet rám köveket vetni, százával. De rengetegen vannak úgy, hogy rágják a szart, de nem tesznek semmit, és lenéznek engem, amiért én nem beszélek erről, mert ők igen. Egy fontos üzenetem van számukra: az, ha beszélünk valamiről, nem old meg semmit. Tehát sok mindent lehet rólam gondolni, de azt érzem, nincs rá alapjuk, amíg nem mennek el tüntetni, nem írnak levelet a kormányfőnek, nem alapítanak egy normális pártot, és így tovább. Nincs nekem azzal bajom, ha ez nekik fontos, ha ez napi téma, sőt. Persze, így van jól. Itt élünk, ez legyen fontos. De ne nézzük le azt, aki ugyanúgy nem tesz semmit, és  mellette nem ez az egyetlen témája, nem hagyja kiszívni magából az utolsó csep életkedvet is.

Ez volt a bevezetője annak a rövid véleménynyilvánításnak, amit az @rc plakátkiállításról írok akkor mostan itten. Haraxom. Haraxom, mert ilyen időben, ilyen politikai döntések és történések közepette a "jó kedvvel, bőséggel" jelmondatot hozni óriási baromság, olaj a tűzre, de minek is. Mert hát mit lát ebben a jó magyar ember? (Fontosnak tartom megjegyezni, nem hiszek az általánosításban.) Hát, engem mélységesen elszomorít a történet. Ok, hogy szarban vagyunk. Ok, hogy minden szar - anyagilag, országos szinten - , ok, hogy minden lehetne sokkal-sokkal jobb. Ez mind igaz. DE. Honnan van ez a szerencsétlen mondat? Kik vagyunk mi? Mi az, hogy magyar? És én nem szoktam magyarkodni, most sem azt teszem. Egyáltalán, mi a fenét jelent itt az embereknek a Himnusz???? Meg, hogy jó kedv, meg hogy bőség? Tényleg, egy optimista ember sem jár itt nyitott szemmel? Egy se tud kicsit jobban a múltba, a jövőbe, vagy a saját lelkébe látni? Tényleg ennyi lenne az egész? Szar, szar, szar??? Ha soha nem látunk túl a sérelmeinken, csak egymás és a saját szánkat tépjük, és csak a rosszat látjuk, akkor csak a rossz fog maradni, mert úgysem leszünk képesek másként kinyitni a szemünket másnap reggel. Számomra borzasztóan elszomorító - ám tanulságos is! - amit láttam, ajánlom mindenkinek. És javaslom, gondolkodjon el kicsit mindenki. Amit ott láttam, mind igaz, félreértés ne essék. De ezeken kívül sok egyéb más is igaz. Aminek nem láttam nyomát. És ha valóban MINDENKI úgy látja, hogy ez csak a szarból áll, ez az ország itt, no, akkor mi vagyunk (igen, mi, mindenki) a világ legnagyobb, leghülyébb, bolond birkái. Mert akkor meg tenni kéne. De tök mindegy, ugye, mert aki ezt már belátta, az már mind elhúzott, vagy el fog húzni innen. És rájuk sem tudok haragudni.

Ja, és bocccs attól, akit ez nem érdekelt. Csak egy pöttyet felhúztam magam, és elszomorodtam.
Én vérbeli idealista vagyok, nekem ez a dolgom ilyen helyzetben, azt hiszem.