S. elhívott randizni. Aztakva. Az ember 1000 dologgal szenved, utcsó munkanap, meg minden,amúgy is közveszélyes vagyok mostanában még önmagamra is, a lelkiállapotom...háát...mint 1 terhes nőé, és akkor ő...
Ültünk a konyhában a világ egyik legimádnivalóbb supervisorával, és amúgy sem túl vonzó fejemmel - télen mindig kedvetlenebb és D vitamin hiányosabb vagyok, szóval nem vagyok a topon annyira, ami a külsőmet illeti - a gombákat tologattam ki a tányér szélére a milánóiból, nem titkolt undorral. Bejött, - én megesküdnék rá, hogy amit ő látott, attól én, ha a helyében lettem volna, kifordulok a ajtón:D -, és valami olyan komoly hatást gyakorolt rá, hogy kaptam később egy édesen megfogalmazott randi e-mailt. Én csak kapkodtam a levegőt, és pislogtam a monitorra, azt hiszem, nagyon elvörösödhettem, mert hímnemű kollégám nagyon kérdezgetett, hogy mi történt. Én meg csak éreztem, hogy 1000rel dobog a szívem, és nem értettem, miért. Most se értem. Ki a WC-be, aztán le cigizni, kész, nem bírtam. Nem értem, mi ez. Eddig épp hogy tetszett. De ez... soha nem hívtak el randizni így. Mindig barátságból avanzsált át valami mássá a dolog.
Nagy dilemma. Annyit írtam, hogy majd válaszolok. Fantáziadús, tudom. Leblokkolt, lesokkolt, ez van.
Faja. Komoly kapcsolat nem kell, időm sincs rá, energiám se.Komolytalan van, és nem úgy tűnik, hogy a hely meg fog üresedni.
Erre ő ír nekem egy 2mondatos mailt, és körülöttem hirtelen megfordul a világ. Bízom benne, hogy csak pár napig tart ez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése