aki ilyen beállítottságú, érteni fogja. aki nem, ne ijedjen meg. erős vagyok.
de néha... sokkal könnyebb lenne egy leheletvékony suhintással véget vetni mindennek.
akiből hiányzik oly sok minden, mint belőlem is; a féltékenység, az önzőség egészséges mértéke, a proritásrendszer normális egyensúlya, az életösztön mindenek felett... az érti. az tudja, hogy ez kva veszélyes. amikor ellep a köd, és nincs semmi hirtelen. ebből a semmiből kúszik elő, váratlanul, megtámad, és nem ereszt. démonok márpedig léteznek.
és csak állsz az ablakban a 8. emeleten, és nem azért zokogsz, mert félsz. hanem mert azok, akiket szeretsz, fontosabbak számodra, mint te magad. az ő fájdalmukat, ahogy elképzeled, átéled, és megszakad bele a szíved. nem ezt érdemlik, hiszen szeretnek. egy életre megbélyegeznéd őket. mindet. olyan sokan vannak. a baj nem velük van, hanem veled. nem baszhatsz ki velük. nem léphetsz előre még egyet.
pedig sokkal, de sokkal, de kvára sokkal könnyebb lenne, mint lemászni onnan, ráhuppanni a talpaiddal a matracra, becsukni magad mögött az ablakot, és leülni megnézni a kibaszott facebook-odat, majd leülni gépelni, hogy miért létezel még.
meg kell védenem őket.
és most már egyértelmű, hogy meg kell védenem az Új fiút magamtól.
nem, nem szakítottunk.
annál sokkal rosszabb történik.
ugyanis nem történik semmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése