Álmok

mostanában az álmaim érdekesebbek megint, mint az életem.

itthon vagyok betegen, és rengeteget alszom. jobb, mint ébren lenni... rég volt már ilyen. 

valahogy bekúsznak a keserűséggel és félelemmel átitatott érzések oda is, de nem olyan rossz és eseménytelen, mint az ébren történő várakozás. 

próbálok fennmaradni a víz tetején, anélkül, hogy az erős és kategorikus énemnek átengedném az uralmat. 

már nem fáj annyira ránéznem Keenan ágyneműjére... nem is tudom, mikor aludt itt utoljára. tegnap már beszélgettem a párnájával. hogy ne haragudjon, de lehet, hogy nemsokára a szekrénybe kerül... 

vagy ki vagyok borulva azon, hogy szép lassan elveszítem őt, vagy üres vagyok, és semleges, mesterségesen nyugodt és lélektelen. mint most is.