...és újra S.

Egyszerűen nem hiszem el.

Tiszta dilis vok, őrült, nemnormális.

Ma összefutottunk az irodában.

Már kétszer is msn-eztünk - Alice fantasztikus ötlete… - tegnap, filozófiatanulás helyett, ráadásul órákig, tök személyes dolgokról. Én írtam rá, én mentem bele olyan dolgokba, amik előkészítették a talajt komolyabb témákhoz. Én.

Ezek után ma láttam őt a boss irodájában, és még el is mosolyodtam, még be is lestem, hogy hátha összeakad a tekintetünk, kicsit örültem, hogy látom… Még bele is gondoltam, hogy amikor reggel – 4óra alvás és egy rövid zuhany után – felöltöztem, az ő kedvéért is vettem fel kivágott felsőt, nem csak a magaméért, nem csak úgy összekapkodtam a göncöket, hanem átgondoltam… az ember szereti, ha előre tudja, hogy valaki ma is megnézi.

…És biztos voltam benne, hogy többet a nap folyamán nem is futunk össze. Na jah…

Órákkal később, amikor azt hittem, már rég nincs benn, épp jöttünk fel a cigizésből – össze is fagytam amúgy rendesen – és egyszer csak ott állt, utat engedve nekem. Amint észrevettem őt, már el is néztem, ezért nem tudom, hogy nézett rám, csak azt, hogy kipirosodva, a lábujjamtól a fejem búbjáig felöltözve elmentem mellette, a szívem érthetetlen módon ezerrel verni kezdett abban a szent pillanatban, és csak annyit nyögtem oda, mintha senki sem lenne, „hali”.

Ha van egy kis tapasztalata a lányok terén – mert hogy ugyebár engem nem ismer - talán elkapta a tekintetemben, a hanghordozásomban azt a leheletnyi elváltozást, nem tudom. Én pedig az értetlenségtől fásultan a helyemre mentem, levetkőztem, de mire az összes rétegből kihámoztam magam, már nem állt a hátam mögött. Úgyhogy nem láthatott, amint egy szál ujjatlanomban levetem magam a székemre, nem hallhatta az eszméletlen dörömbölést a mellkasomban, a bőröm alatt méltatlankodni, nem láthatta, hogy kapkodva veszem a levegőt, és dühösen meredek a monitorra, hogy mi is ez az egész.  Hogy miért is érzek én bármit is, nemhogy ilyesmit. Hogy fogunk ezek után elmenni kávézni…? Mert egyszer fogunk, az tuti. Csak késleltetem… És ott, akkor, rádöbbentem, hogy ha majd belemegyek, akkor ugyanez lesz, és ő érezni fogja ezt a vibrálást, látni fogja, érteni fogja… már nem tehetem meg nem történtté, mert magammal csesztem ki nagy ravaszságomban már megint…Nem szerettem bele, de nem is akarok, pedig jó úton haladok a felé, hogy elkapjon az áradat. Zavarba tud hozni, és nem értem, miért. Ahogy ránéztem, egy valami tűnt fel egyedül; a kék szemei úgy világítottak az arcából, mint két hideg gyémánt, és én mégis olyan állapotba kerültem, amilyenbe. Csak ezeket a szemeket látom magam előtt. Életemben először megbabonázott egy kékszemű. De miért…?

Csak hogy érthető legyen; körülöttem mindenki barna szemű, akit én választottam magamnak. A barátaim, az exeim, csak barna szeműek jönnek be, belőlük árad a melegség, a szenvedély, az öröm, más beállítottságú emberek. A kékek hidegek, ravaszkásak, valami olyan távolságtartást sugároznak magukból, amit az ember legszívesebben bármi módon megszüntetne… Igen, értsd úgy. Mindig szépnek, sőt, gyönyörűnek tartottam ezt, de mivel én is közéjük tartozom, ezek a személyiségek sohasem vonzottak. És tessék.

Holnap filozófia vizsga, én meg rajta agyalok.

Halleluja.

Megcsinálta.

Megcsináltam.

Régi kommentek:


1.  marilyn (Válasz erre)
2010. 01. 05. 22:04
mit is mondhatnek??a kek szemuek lenyugozoek...hidd el!a tapasztalat...;)

2.  eroticlife (Válasz erre)
2010. 01. 07. 0:12
Gratula a vizsgához, és sok sikert máshoz;)

3.  Alice (Válasz erre)
2010. 01. 07. 10:23
Kösz, a vizsga kitűnően sikerült :D
A más pedig? hm...
Elkerülni az elkerülhetetlent...? :D
Meglátjuk.

4.  eroticlife (Válasz erre)
2010. 01. 07. 17:43
Miért is akarnád elkerülni...:P