Rohadt jó.
Pocsékul mocskos volt a szilveszterem, én vonzom a balhét. Csodálatos. Elegem van. Csak létezem, jól érzem magam, erre kapom az ívet mindenkitől. Komolyan mondom, nem lehetne, hogy a pasik 7 napból 5öt elbújva töltsenek vlm barlangban??? Csak engem hagyjanak békén... :S
D. és én lezártunk egy időszakot, azt hiszem. Rezeg alattunk a léc, olvad a jég, amin hónapok óta olyan boldog biztonsággal táncoltunk. Igazából nincs min csodálkozni, hiszen tudtam, hogy ez lesz a vége - egyszer. És igazából nincs min csodálkozni, hiszen a szeretkezésízű együttléteink vadsága és szenvedélyesége alatt bármilyen jég megolvadt volna. Bármilyen. Látom őt szenvedni, és beleszakad a szívem. Nem tudom megadni neki, amire vágyik. Ismerem őt, mint a tenyeremet, s azon az összes apró pontot, bemélyedést, mindent. 10év. 10 hosszú éve. De ha akarnék se, tudnék a párja lenni, nem tudom őt már úgy szeretni. Így hát, mint mindig, most is én fogom őt emberfeletti erővel valahogy eltolni magamtól, azt hazudni, hogy nem számít, hogy nem érdekel... Nem, ez nem fog menni. Ahhoz túl sokat számít, túlságosan szeretem őt. Ő az én keresztem, igaz???... Hja.
Édes Istenem, ha ő se lesz nekem, nem lesz senki sem...De ez így nem maradhat. Nem tökéletes ember, de párkapcsolatot érdemel, erre vágyik, nem szeretőre. Szóval szokás szerint nagy, arcomon gördülő könnycseppekkel kisétálok az életéből, de ezúttal másképp lesz. Nem hagyhatom még csak résnyire sem nyitva az ajtót, jól bevált módszerem szerint - ez a nem igazi nem - mert akkor újra és újra el fogjuk ezt játszani egymással, és ennyi fájdalmat nem bír el... egy emberi szív sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése