Holnap

Ma kifeküdtem napozni.

A teraszról, az asztal mellől úgy tűnt; végérvényesen beköszöntött az Ősz; már érzem napok - hetek - óta hűvös, édes, borzongató illatát, ízét... Az áttetsző, törhetetlen palatető csámpás ívben törte meg a napfény ívét, elhomályosítva azt. Bambán ücsörögtem, kanalava a lecsót, rácsodálkozva arra, hogy a növények még nem hullajtották le a virágaikat, még nem lepték el pirosban, sárgában játszó falevélkupacok a gyepet, az utakat... Még nincs sötét, még nincs végeláthatatlan, meg nem álló esőözön...

Aztán elkortyolgattam a kávémat, egy szál cigit igencsak hiányolva ehhez a kellemes időtöltéshez, és azon morfondíroztam, hogy anyám miért is ül ki a kertbe egy könnyvel, a sápadt napfénybe. Hogy fájdítsa a szívét...?Minek...???Mostanság sok az ilyen "Minek?" kérdés bennem. Bizonyos értelemben újjászület-get-ek. Napról napra élek. Hogy meddig tart, nem tudom.

Egy érthetetlen, tudattalatti ösztön végül engem is oda lökdösött, és elnyúltam a piros-fehér csíkos napozóágyon, várva a hűvöset, a fájdalmas felismerést; ez már nem a nyári napsugár, ez már nem a rekkenő hőség, amely hozzám tartozik, ami mindig jókedvűvé tud tenni, ez már nem... Leszorítottam a szemhéjaim erősen, hogy ne kelljen látnom az álmosan elfekvő, kelletlen, elmosódó árnyékokat körülöttem, hogy ne lássam azt, amit nem vágyom érezni sem.

Ott feküdtem, feszülten, átengedve magam valaminek, amire nem vágytam.

A piros hullámok, a jól ismert vérvörös tenger, a színek a szemhéjaim alatt, a forróság a bőrömön, úgy jött, mint hirtelen vihar forró nyári estéken. A kacagó napsugarak úgy kúsztak be bőröm alá, a nem várt melegség úgy húzta mosolyra ajkam mindkét sarkát, hogy észre se vettem; már boldog voltam, kimondhatatlanul, jóízűen, kacagni tudtam volna én is a napsugarakkal újra meg újra...

Órákig feküdtem ott, átadva magam annak a csodának, amiben már hinni sem tudtam. A melegség pedig ezer és ezer apró gyöngyszemmé formálódott bennem, megtöltve egy nagy rakás ragyogó, semmivel sem pótolható kacajjal, és úgy érzem; most már van energiám... a HOLNAPHOZ.