Reggel

Ezen a ponton már túljutottam. (Gondolom, szerdán másképp lesz ez.Ha-ha)
De ez olyan másokkal megosztós lett.


Reggel 


Mostantól
minden egyes reggelen
megküzdök majd Veled.

 Az arcoddal,
ahogy simogatón
hozzáérek.

A kezeddel,
ahogy finoman, érzékien
hozzám ér.

 Az ámbra-, s ködös erdő szemeddel,
ahogy szenvedélyesen felvillantva őket
rám nézel.

 A borzongató illatoddal,
mellyel együtt ébredek
minden elátkozott hajnalon.

Mert bennem vagy már,
bennem élsz,
s kegyetlen játék ez;

hogy ki bírja tovább;
megfoghatatlan, széttéphetetlen Szellemed,
vagy én.

Megöl, vagy megerősít,
de most kegyetlenül fáj,
FÁJ...EZ AZ EGÉSZ.        

/2009.Szeptember 04./