Farkas

Szuper.

Húsvét -> vidék. Ha megyek, a családommal tölthetem az ünnepet, meg sok zöldséggel, sonkával, tojással, gyerekzsivajjal, andsoon. De garantáltan nem tanulok. Április végére 5 beadandó kell, és 6 vizsgám lesz. Ha nem megyek, tölthetem egyedül, az üres házban a vasárnap-hétfőt, és ez már tavaly sem tetszett. AZONBAN így a szombat estém lehet S-é - ami, tekintve, hogy hét közben kevés időt tudunk együtt tölteni, igencsak nyom a latba, nála is, nálam is. Namostakkor??? Grrrrrr...

S kíváncsiskodott a blog után. Kegyetlen kis dög voltam, és mondtam, hogy annak is eljön az ideje, amúgy meg, minden szükséges infója megvan, hogy megtalálja... elvégre ha valaki, ő ért a cybervilághoz, nemde? :P

Hm.
Van egy srác, akivel még nagyonnagyon régen ébredtünk rá, hogy mennyire vonzzuk egymást. Kevés ember van, akit ennyire, és kölcsönösen. És most csak a testiségről beszélek, semmi többről. Akkor nem mentem bele, bele tudtam volna szeretni. Azóta megtanultam ezeket a dolgokat kezelni. Mindig váltottuk egymást, hol neki volt párja, hol nekem. Másodszorra játssza el azt, hogy akkor lesz egyedülálló, amikor épp hogy új kapcsolatba "kezdek". Mindig pár héten múlik minden.

És az a legjobb, hogy ezt most nem bánom. Megláttam azt a megváltozott családi állapotot, egy finom félmosollyal nyugtáztam, hogy "ééééés már megint", aztán arra gondoltam, hogy mennyire jó is nekem most, vizsgák, meg meló, meg bőrönd ide vagy oda, megtaláltam azt, akit oly rég óta keresek,azt hiszem... :$
És ráadásul ő talált meg engem.

Nem cserélném el ezt és ŐT millió varázslatos éjszakára sem. És aki tudja, milyen nimfomán is tudok én lenni, az ért most engem. És azt, hogy mit is kezdek érezni, gondolni... bár még mindig félek, még mindig nem merem átadni magam a dolognak, és neki teljesen.

Nos, újfent viszlát, Farkas.