Tavasz

Jajj szétrobbanok.

Tavasz van, és bennem kegyetlenül dörömböl a ritmus, ha körülöttem tombol a szél, ha kilépek az ajtón, és ha süt a nap ragyogón, ha sötét éjjel van, megannyi világló csillaggal, én csak ezt érzem; ezt a kéjes őrületet, ami minden egyes tavasszal megtámad, és én minden egyes tavasszal tudom, hogy jönni fog, de mégis; nem tudok védekezni, beengedem ezt az érzés- és vágydömpinget, ömlesztve, és majd' belefulladok, beleőrülök, megőrülök...

És most, hogy egy új ember, egy új lélek, egy új érzés, új íz, új hang... kegyetlenebb ez így, édes, és gyilkos, megkattanok...

Szűkölni fogok ma éjjel.

Egyedül.