Tények

Tények

Nnnnna.

Valaha, évekkel ezelőtt, volt egy kislány.
Szemüveges, félős teremtés, önbizalom-hiányos, aki akkor beszélt, ha kérdezték, és minden tekintetben pesszimista volt.
Tegnap valaki azt mondta róla; "mindig mindenen mosolyogsz, mindig mindenen nevetsz"... Abban a pillanatban azt hiszem, végleg berúgtam azt a kislányt egy mély gödörbe, ahonnan nem tud kimászni. Ez talán most nagyon durván hangzik. Örökké itt marad bennem, de a pesszimizmusából nem kérek többet. Totttál felesleges.

Tegnap S és Alice kézen fogva felsétált a Halászbástyához, majd a Hősök terére,  megnézték a Vajdahunyad várát, nagyokat nevetve, arcukba tépett a szél, a nap ragyogott, megnéztek minden kiskölyköt, megakadt a szemük minden szépen, mosolyogva figyelték a focistákat, élvezték a tavasz minden ízét.

Tegnap kiborult az a bizonyos bőrönd; fel kellett emelni, és súlyából ítélve bárki rájött volna, hogy nehezebb a kelleténél. Így hát felnyitottam, és lélegzetvisszafojtva vártam, mi lesz a reakció. Nem kellett csalódnom. Csak nézett rám a nagy, lehetetlen-kék szemeivel, és nem értette, mitől tartottam. Azt hiszem, rég nem esett le ekkora kő a szívemről.

Ettől nem lesz a helyzet másabb, vagy könnyebb. De az, hogy tudja, mégis jó; nem érzem már, hogy becsapnám, hogy van még valami, ami a teljes őszinteség útjába állna, és hogy ezért nem tudom teljesen elengedni magam.
Ez utóbbi még hátra van.
De már nem kell sok.

Túlságosan hasonlítunk egymásra. Tény.
Túlságosan új nekem. Tény.
Túlságosan felkavar. Tény.

Egyetlen hajszál, és végleg, menthetetlenül belebolondulok, és nem lesz megállás. Tény.

Eszméletlenül boldogok lehetnénk.Tény.

Nem vagyok hozzászokva az ilyen jellegű tényekhez.
Ez is tény